A Pályám emlékezete címen közreadott önéletírásnak több szövegváltozata létezik, az író ugyanis az 1814-ben megkezdett munkát évekkel később folytatta, majd többször átdolgozta, illetve újraírta. Kéziratai jelentős részének később nyoma veszett. Életének eseményeiről feljegyzéseket készített, naplót vezetett, barátainak írt leveleiben is gyakran beszámolt; ezeket később felhasználta önéletrajza összeállításánál. Leveleit választékos stílus jellemzi, de azokat többnyire nem a nyilvánosságnak szánta. Pályájának elején eredeti művek írása helyett főként értékes idegennyelvű művek magyarra fordítását tartotta feladatának, („Jót s jól”); a fordítással a nyelvet kívánta alkalmassá tenni új eszmék, új irodalmi formák befogadására és az irodalmi ízlés alakítását kívánta szolgálni. A mű Abafi Lajos elemző részletes előszavával jelenik meg. " Kazinczy Ferencnek önéletirása,ezen irodalomtörténeti szempontból legfontosabb,de különben is egyik legjelesebb műve ezennel jelenik meg először önállóan. Különféle phasison ment keresztül,míg jelen alakját nyerte.Hétszer írta azt meg Kazinczy,annékül,hogy1804-en túl viselt dolgait megírhatta volna. E változatok sorozatát itt adjuk Toldy Ferenc nyomán."