"Volt egyszer egy özvegyember, olyan szelíd, akár a bárány. Volt egy lánya: szép, jó és szorgalmas teremtés. Apa és leánya nagyon szerették egymást, és boldogan éltek.
Csak az ég tudhatja, hogyan jutott eszébe az embernek, hogy másodszor is megházasodjon. Talán a szomszédasszonyok vették rá, hiszen mi sem egyszerűbb, mint egy engedékeny lelket rábeszélni valamire. Két lánya volt az özvegyasszonynak, akit feleségül vett. Mindkettő öntelt teremtés, s mindig csak a saját kényelmükkel törődtek."