"A huszas évek íróinak egész tömege állt irodalmi kapcsolatban Kisfaludy Károllyal, s ezért ő körötte csoportosítható legjogosabban. Külön méltatandók azonban Vörösmarty és Bajza, mint akik e körből egyénileg kimagaslottak s Kisfaludy után az irodalmi élet irányítói lettek. Szintén legtöbb joggal Kisfaludy Károlyhoz fűzve szólhatunk azon hazai német nyelvű írókról, akik leginkább már a 20-as évek folyamán éreztették hatásukat, nyugati (német és osztráknémet) irodalmi áramlatoknak fő közvetítői, a magyar irodalmi patriotizmusnak történeti és mondai tárgyakkal, történetírással és irodalomtörténeti kísérletekkel táplálói, a kezdődő népies mozgalomnak is jelentékeny részesei voltak. Ha egyoldalú felfogás szerint nem tartoznának is bele a «magyar» irodalomba (német nyelvük miatt, - noha éppen legnemzetibb szükségleteit szolgálták az irodalomnak), a magyar irodalom «történetébe» igenis beletartoznak, mint minden oly történeti jelenség, mely a magyar irodalmiak teljesebb és okszerűbb megvilágítására alkalmas." Fülszövege sorozatban Horváth János egyetemi előadásaiból kiszakítva, saját szövegezésében jelenik meg néhány fejezet; és pedig az 1933/34-i előadásból a Csokonai-val; az 1934/35-iből a Kisfaludy Sándorral, meg Katona Józseffel, az 1935/36-iból a Kisfaludy Károllyal, meg Kisfaludy Károly évtizedével foglalkozó részlet, egy-egy külön kötetben. Mindegyik kötet önálló egész, sorozatuk azonban összefüggő fejlődéstörténeti képet nyújt. Előadás-jellegük jórészt könyv-alakjukban is megmaradt; az élőszó csiszolatlanabb szabadságával szólanak, közkeletű tudnivalókat is közölnek, de forrása csak fontosabb esetekben utalnak.