Prohászka Ottokár (Nyitra, 1858. október 10. – Budapest, 1927. április 2.) katolikus egyházi író, a magyar keresztényszocializmus jelentős képviselője, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, Székesfehérvár tizenötödik püspöke. Prohászka halálakor Sík Sándor így írt: „ Mindnyájan árvák lettünk. A legnagyobb magyar ember, Magyarország apostola, Székesfehérvár próféta-püspöke, mindnyájunk édesapja meghalt.[1] ” Püspöki székvárosában igen nagy kultusza alakult ki az évtizedek alatt. Ennek bizonyítéka az a hatalmas templom, melyet Székesfehérvár lánglelkű püspöke tiszteletére épített. A keresztény bűnbánat és bűnbocsánat képezi e könyvnek tárgyát. A bűnbánatban magasra dagad az Istenkeresés világárama s csak a keresztény bűnbocsánatban simul el vigasztalóan. A sebzett lelkek miután hiába kerestek gyógyulást, a kinyilatkoztatásban arra ébredtek, hogy a bűnbocsánat kegyelem. De a kegyelem merő szabadakaratból folyó, természetfölötti tény ; - hogy miképen adatik, - mily föltételek alatt nyujtatik, - mikép nyiljék meg az emberi szív, hogy kelyhébe fogadhassa az égnek harmatát: mindez a kegyelmező Isten szuverén rendelkezésétől függ. Tehát merő tény, merő történés a bűnbocsánat s a bűntörlesztő kegyelem története. A kegyelmi intézmények nem nőnek a természet talaján; hanem a természetfölötti rendbe valók; de bár nem nőnek ki a természetből, mégis a természetre vannak reáépitve, mint a dóm a sziklára...(részlet az Előszóból ) Hiányos kötés,erősen sérült és szennyezett ,de teljes mű.