Könyvét a szerző három évvel halála előtt állította össze, élményeiből kiemelve legizgalmasabb vadászkalandjait, legértékesebb megfigyeléseit. Kittenberger 1902-től – rövid megszakításokkal egészen az első világháborúig – földünk legdúsabb és legváltozatosabb vadászterületén tartózkodott. Akkoriban még Kelet-Afrika a nagy vadászati lehetőségek és a kiszámíthatatlan vadászesélyek hazája volt. Legnagyobb vonzóereje, a nagy és veszélyes vadak – még a tökéletes fegyverek korában is – kockázatos vadászata volt. A kötet történeteinek középpontjában mindig egy-egy nagyvad (oroszlán, elefánt, a kafferbivaly különböző fajtái, leopárd és az orrszarvú) elejtése áll. Külön fejezetekben mesél a kelet-afrikai fauna más nevezetességeiről – köztük a vízilóról, a hiénákról, antilopokról, madarakról, krokodilusokról és kígyókról. (Ez utóbbiak közt is akadtak hírhedt emberölők, mint például egy fekete mamba, amely három év alatt 11 embert ölt meg.) A könyvet különösen érdekessé teszik a vadállatok életmódjáról, a vadonban élő négerek szokásairól szóló leírások. Kittenberger mesél a „múzeumi gyűjtő” hétköznapjairól is, a preparálás munkájáról, továbbá érdekes portrét rajzol bennszülött munkatársairól és két gyermekbarátjáról. A kitűnő írói erényeket is felmutató szerző művét elsősorban a természetkedvelő ifjúságnak ajánlja, de 12 éves kortól az olvasók széles körében is népszerű.