Gépelt levél autográf aláírással, keltezett; “Magamról sokat írhatnék, talán túl sokat is. Utolsó levelem párizsi keltezést visel ugyan, de már Barcelonából írtam, ahol november 5-től február 14-ig voltam. persze élményekben nem volt hiány kellemesekben és kellemetlenekben. egy remek kirándulás Monserratra jelenlegi főnökömmel, egy vizit a köztársasági elnöknél, akit 1932 óta nem láttam, egy-két régebben indult barátság kimélyítése, külföldi újságírók kihúzása a dutyiból, egy felejthetetlen tribunal popular tárgyalás, rengeteg emberrel való ismeretség, a külföldi sajtószindikátus ügyeinek vezetése, no és last but not least, üldöztetés hazai bolsik részéről, egy nem sikerült letartóztatás, házkutatás után (szerencsére nem laktam a lakásomon, hanem penzióban illetve szállodában, különben egyszerűen felgyújtották volna beláthatatlan tömegű papír készletemet).” “Ha elnézem a te remeknél remekebb metszeteidet, bizony irigység fog el. Nemcsak azért, hogy ilyen fiatalon már ennyire érett műveket alkottál, hanem azért is, mert Te mindenkihez szólasz, minden nyelvi gáton túl, akár a muzsikus. Újabban különben mindig egy délutánra emlékezem vissza, spontán asszociációként metszeteidhez. Barcelona, Rambla de Catalunya-i lakásom, szombat délután. A Book of Ballads-ot egy fiatal munkás tartja az ölében, egyike a legfinomabb embereknek, akiket valaha is megközelítenem adatott. Körülötte egy svéd lány, egy andalúz kis szépség és vagy féltucat ifjúmunkás. “Magyaráztam” az illusztrációkat lehetőleg minél szűkszavúbban, nehogy a kelleténél többet érdekelje őket - érthető hibából mint a nem “művelt” közönség esetében általában - a tartalom. Néhány megjegyzés a művészi eszközök leegyszerűsítéséről: hogyan érsz el pár vonással nagy benyomást… Hogy lelkesedtek a képekért!”

Olivér Brachtfeld's typewritten letter to György Buday.