„Az 1605. esztendőben korán tavaszodott. A föld nedvességszagot lehelt, a gyökerek mozgolódtak; a fű hersent, a fák ágain duzzadtak a rügyek, és az egész táj felett délben úgy ragyogott a levegő, mintha folyékony gyémánt lett volna.” Az idillikus kezdet ellenére az 1605. esztendő másnak is tanúja volt: a törökök magyarországi portyázásainak esik áldozatául egy hajdúcsapat, velük együtt pedig a kis Szekcsői Tamás édesapja is. Tamás nagy szerencsévél megmenekül, és felnőve maga is beáll a hajdúk közé, de török fogságba kerülve át kell gondolnia mindazt, amit addig a törökökről tudott. Lehet-e gyűlölködésnél egyéb magyar és török között? Sőt mi több: lehet-e szerelem egy török bég lánya és egy magyar fogoly között?"