Autográf levél, keltezett + boríték; “Éppen ma beszéltem Bélával telefonon. A helyzet most a következő. A júliusi kari ülés a minisztériumból kért utasítást. Ott azt írták a kérdésre, hogy egy szám szerint járjanak el. A számot nem tudom. Makkaiék a számot lehozták, de az egyetemen a rendeletet nem ismerik. A minisztériumban megint keresték, s kisült, hogy ez “nostrificálásra” vonatkozik s azt mondja, hogy magyar diplomát “nostrificálni” nem lehet, de ha valaki mindenből megint vizsgázik, akkor új diplomát lehet adni. Ez így volt 1927-ben, de az átjövetelre most ez érvényes. Bélát biztatták s ő most remél. Én nem. De azért én is szeretném megvárni a biztos eredményt, csak azután mennék ki. Végre is Szeged nem fut el előlem. Igaz, hogy nincs is miért. Most még várom Kokasyt, aki hátha tud mondani valami okos dolgot. A baj ott van, amiért én megint gondolkodom, hogy ha kint maradok, nem jöhetek haza negyvenkét éves koromig, mert úgy kezelnek, mint katonaszökevényt, hiába optál az ember. Szegény ember!”

Lajos Csőgör's autograph letter to György Buday.