Az előadás a szavak jelenkori zavarodottságáról, a test bölcsességéről, az érintések költészetéről szól. A „Bábel” szó egy ideje azt jelenti: összezavarni. A bibliai történet lényege: az ember a torony-bálvánnyal nevet és különleges, isteni hatalmat kíván szerezni magának, de ez a hübrisz-akarat, ez az emberi gőg nem marad büntetlenül. Isten összezavarja az emberek nyelvét, hogy ne értsék egymást. Azonban ez a „hivalkodó” toronyépítés értelmezés eltakarja egy ősibb és mélyebb jelentését a névnek, mert „a Bábel szó igazából »Isten kapujá«-t jelenti. A bábeli zűrzavar a belső zajjal kezdődik, ahogy a gondolatok és az érzelmek összebékíthetetlenül kavarognak bennünk. Minden erőfeszítés hiábavaló. A „Bábel” a jelenlét elvesztése, és a jelenlét visszaépítésére tett görcsös kísérlet. Bábel – a barátság. Bábel – a család. Bábel – a társadalom. Bábel – az a régi játék, hogy újra kapcsolatot találjunk egymással és azon túl. Előadják: Bakó Tamás, Debreczeni Márton, Ferencz Krisztina, Nagy Csilla, Vass Imre, Virág Melinda, Téri Gáspár Hárfa: Goda Sára, Szombathy Anna Ének, zenei vezető: Philipp György Alkotó-munkatársak: Bodóczky Antal, Boross Martin, Tucker András Produkciós munkatárs: Rácz Anikó A koreográfus munkatársa: Rajendra Serber [USA] A rendező munkatársa: Gold Bea Koreográfus: Scott Wells [USA] és a társulat Rendező: Goda Gábor