"A mű a bibliai Lázár történetének feldolgozása, azaz újszerű és sajátos értelmezése. Mint a világirodalom históriafeldolgozásainak igényesebbjei mind, ez is egy szuverén írói felfogás kifejtésére alkalom, a szerző esetében arra, hogy az ember elfojtott ösztöneinek agresszív indulatainak neurotizáló hatását ábrázolja. A pszichoanalitkus-író szenvedő embereket vizsgál írói eszközökkel, írói diagnózist készít. Következtetése általános érvényű, a ma emberére éppúgy vonatkozik mint Eleizerre és kortársaira: Az életet élni kell, örömmel és tevékenyen, a halált pedig meg kell halni, a természet életet és halált egyaránt parancsoló rendjén senki sem tehet erőszakot."