Mit tehet egy titkárnő azzal a szép hajával, ha egyszerre három férfi zümmögi körül? És mit tehet az igazgató lánya, ha nem mehet az éhenkórász festőhöz, akit szeret? Leginkább is hí­vja Máli nénit, a szegény rokont, aki törülközőt aggat a hasakra, mesterien rögtönöz, s boszorkányos ügyességgel gubancolja a szálakat, s közben tágra nyí­lt szemekkel figyeli az őrületet maga körül, megbocsátó mosollyal nyugtázza a sietők riadalmát, bölcsen sóhajtva ücsörög - ő már nem siet sehová... Azonban nem a szerelmesek iránt érzett szeretetből egyengeti a révbe vezető utat, nem jótét lélek, nem irgalmas szamaritánus. Máli egyetlen emberért szerez szerelmet, házasságot, s teremt rendet a káoszba: megvénült, gyermekké vált, folyton éhes társáért, akit végre jóllakathat a tehetős rokonok pénzén... Füst Milán darabja szinte azt sugallja: az élet már nem is álom, inkább őrület. De - ví­gjátékról lévén szó - szeretnivaló őrület... Rendező: Guelmino Sándor