937-től négy év alatt tizenegy szálloda épült a Svábhegyen, ezek közül az egyik legnagyobb és legtovább működő a Golf Szálló volt. Építtetője a Budapesti Székesfővárosi Közlekedési Részvénytársaság (Beszkárt). A cég elsődleges célja az volt, hogy megnövelje a fogaskerekű forgalmát. Tervezője Lauber Dezső építészmérnök, egyben kitűnő sportember, aki számtalan sportágban nyert versenyeket és bajnoki címeket az atlétikától a golfig, a kerékpározástól a teniszig. A Budapesti Golf Club titkára és a Magyar Olimpiai Bizottság tagja is volt. A tervezésnél fontos szempont volt, hogy a szálloda illeszkedjen a Hegyvidéken megszokott épületek stílusához. Bereczky László műépítész is segítette Lauber Dezső munkáját. Az 1939-ben átadott épületet a tervezők úgy álmodták meg, hogy Mátyás király korára emlékeztessen. Ez illeszkedett az akkor érvényben lévő kerületnévhez is (Mátyás király város). A szálloda vendéglőjében Molnár-C. Pál festőművész falfestményeken elevenítette meg Hunyadi Mátyás vadászatait budai vadaskertjében. A Golf Szálló teraszairól is csodálatos kilátás nyílt a környékre, azonban a kilátótorony erkélyéről be lehetett látni egész Budapestet. A különböző teraszokon egy időben akár ötszázan is elfértek. A szállodának huszonhárom szobája volt, ebből kilenc kétágyas, a többi egyágyas. Az utcai homlokzata a régi magyar tornácos házakat idézte, a belsejét pedig a kor modern berendezéseivel szerelték fel: központi fűtés, gumipadlós folyosó, állandó melegvíz-ellátás várta a vendégeket. A Golf Szállót Szendy Károly polgármester avatta fel 1939 májusában. Az épület bérlője a kiváló vendéglátós, vitéz Rohonczy István volt. A világháború azonban beleszólt a fejlődésbe, annak ellenére, hogy az épület viszonylagos épségben átvészelte a kegyetlen időket. Az államosítást követően a Vörös Csillag szálló nevet kapta, és az egyik legkedveltebb budai hotel lett a külföldiek számára – magyar szállóvendég szinte nem is juthatott be. A vörös csillag ’56-ban eltűnt a homlokzatról, azonban a forradalmat követően annál nagyobb neoncsillag „ékesítette” a szállodát. 1982-ben a parkjában faházakat építettek, valamint feszített víztükrű, minden évszakban használható medencét alakítottak ki. A rendszerváltáskor, 1989-ben, immár Panoráma Szállóként, teljes körűen felújították, majd nem sokkal később eladták. Ma a libériai nagykövetség működik az épületben, teljesen elzárkózva a külvilágtól, így már nem látható az a sok szép műalkotás, amellyel az egykori közösségi helyiségeket díszítették. (egykor.hu)