Bürgermeister Károly csónakház

kép
minősített tartalom

Óbuda Budapest városrésze a III. kerületben. A jelenlegi városrész területe az egykori, Budával és Pesttel 1873-ban Budapest néven egyesített Óbuda városának csak egy kis részét foglalja magába. Óbuda híres vendéglátásának alapját a római korig visszanyúló szőlő- és borkultúra teremtette meg. Aquincum katonái már kétezer évvel ezelőtt csapszékekben, fogadókban és tavernákban (bormérések) koccintottak Bacchus tiszteletére. A rómaiak a mai Dunántúl területén kialakított Alsó-Pannonia tartományuk északkeleti központját, Aquincumot e térségben alakították ki. A katonai tábort Óbuda területén létesítették, míg a kapcsolódó polgári város ettől északra, Aquincum városrész területén volt. A katonai amfiteátrumot a honfoglalás után valószínűleg Árpád fejedelem vezértársa, Kurszán használta. A török uralom megszűnése utáni újratelepülés során a település számos barokk épülettel gazdagodott. Ekkor alakult ki a keskeny, kanyargós utcákból álló településszerkezet vendéglőkkel, kiskocsmákkal, éttermekkel, kávémérésekkel és kerthelyiségekkel. Azonban a jellegzetes óbudai egy-kétemeletes házakból nagyon sok megsemmisült a Második Világháborúban. Azt követően is többet lebontottak "településrendezés" és a panel lakótelepek építése miatt. Mára csak néhány utca őrzi az eredeti Óbuda emlékét és hangulatát. Római-part A Római-part Óbuda Duna felőli részének északi fele. Hossza mintegy 10 km (a Barát-patak torkolatától az Aranyhegyi-patak torkolatáig). A Római-part a budai vízi élet felkapott központja volt, szennyezésmentes, fürdésre alkalmas hely. Magyarországon az evezősport meghonosítói gróf Széchenyi István és báró Wesselényi Miklós voltak. Az első hazai evezősversenyt 1842-ben rendezték, amelyet Clark Ádám (a Lánchíd építője) nyert meg. Az Evezős Szövetség 1892. évi megalakulását követően nagy lendülettel fejlődött a dunai vízisport. Ekkor a Római-parton 23 csónakház működött; pl. Magasházy, Weinberger, Faragó, Fájt, Bürgermeister I, II, Nemzeti Bank, Spárta, Adria, Hattyú, Csuka, UTE, Ampére stb. Öt csárda (Tüzes, Nap néni, Nap bácsi, Bivalyos, Haraplak), két vendéglő (Lieb, Burgermeister), három szabad strand (Hungária, Duna, TUNGSRAM) volt benne. A Római-part Óbuda és a főváros lakosságának egyet jelentett a Dunával és a csónakházakkal. A rendszerváltást követően a vállalati üdülőket és a hozzájuk tartozó csónakházakat a vállalatokkal együtt privatizálták. Az üdülők és csónakházak nagy része ezután bezárt, sokukat lebontották. Néhány közülük "véletlenül leégett". Az ártérnek minősülő megüresedett telkeken a szabályozási terveket és árvízvédelmet figyelmen kívül hagyva lakópark építések kezdődtek. Sokan keresték fel a Bürgermeister család nagy kerthelyiségét is, mely a Római Part 8-as számú telepen volt (a vasúti híd után nem sokkal). Saját hajókikötő jelezte a Duna felől a helyszínt. A Bürgermeister Károly által alapított weekendtelep alapja egy csónaképítő műhely volt. Az étterem feljebb a parton egy beton talapzatra épült, hogy a kisebb árvizek ne öntsék el. Hatalmas teraszán egyszerre 250-300 ember fért el, de a belső helyiséget is használták, mert nyáron a levehető ablakaik tökéletes szellőzést és hangulatot biztosítottak.

Cím(ek), nyelv
nyelv magyar
Tárgy, tartalom, célközönség
tárgy MKVM
tárgy vendéglátás-történet
tárgy vendéglátóipar
tárgy part
tárgy csónakház
Tér- és időbeli vonatkozás
térbeli vonatkozás Budapest III. kerület Római Part
az eredeti tárgy földrajzi fekvése Budapest
időbeli vonatkozás 1920
Jellemzők
hordozó papír
méret 10 x 15 cm
kép színe fekete-fehér
formátum jpeg
Jogi információk
jogtulajdonos MKVM
hozzáférési jogok Kutatási engedéllyel hozzáférhető
Forrás, azonosítók
forrás MKVM
leltári szám/regisztrációs szám VF_33521_1
leltári szám/regisztrációs szám VIP_28_a_E_O-ZS