A levelezőlap képes oldalán, a sikondai Nagyszálló előcsarnoka látható. Más képeslapon, társalgó felirat olvasható ugyanezen helyiségnél. A Pilch Andor (1877-1936) pécsi műépítész tervei szerint, 1930 júliusára elkészült modern, 35-36 szobás szálloda, vagyis a sikondai szanatórium régi épületszárnya ma is látható. 1948-tól főként gyógyászati, rekreációs célokat szolgál. A szocialista érában mint Bányászati Utókezelő és Éjjeli Szanatórium működött. Megnyitásakor az épület földszintjén két óriási étterem fogadta a vendégeket, mellettük, dohányzók, söntés, társalgó, előcsarnok kerültek elhelyezésre. A személyzet szobáit a központi fűtéssel rendelkező hotel "harmadik" emeleten helyezték el. Ami az 1933-ban gyógyvízzé nyilvánított forrást illeti, Magyarország egyetlen természetes, meleg, szénsavas forrása (210-400 méter magasban). A régi és új fürdőépület között felépült szökőkút (kútház), gejzírszerűen, 20-30 méter magasba felszökkenő sugara pedig állandó látványosságként szolgált a településre látógatóknak. A fürdő hivatalosan 1930 Pünkösd vasárnapján nyílt meg. A strandfürdőt a telep északi részén, a vadászlak felé bővítették tovább a későbbiekben. A település a Mecsek északi oldalán, Pécstől északra 18 kilométerre, Komlótól nyugatra 4 kilométerre, a 180 méter magasságban fekvő Sikonda-völgyben található. Forrás: Dunántúl, 1930. május (20. évfolyam, 100. szám, 5.p., 1930.05.04.).