Részlet a könyvből: "Száznyolcvankettő! - mondtam közömbös hangon, a valóságban azonban alig leplezett büszkeséggel. Laci a szalmazsák sarkán ült, és egy reménytelenül összegubancolódott gombolyagot próbált kibogozni. Béla lehajtott fejjel sétált fel-alá a zárkában, közben ujjaival malmozott. Feri, mint annyiszor, most is az ablaknál állt, és szótlanul meredt kifelé. Hirtelen megfordult. - Vadludak - mondta, és tekintetét már újra az égre függesztette. Béla odalépett melléje az ablakhoz, és ő is a levegőbe nézett."