Szekszárd megyei jogú város, Tolna megye és a Szekszárdi járás székhelye. Borváros, kb. 4500 pincével. a szekszárdi borvidék központja. Az ország legkevesebb lakosú, Tatabánya és Eger után a harmadik legkisebb területű megyeszékhelye. Az ország legkisebb lélekszámú megyei jogú városa. A Dunántúli-dombság és az Alföld találkozásánál fekszik. Határában elhaladó jelentős vízfolyás a Sárvíz folyó, mely a Bakony Fejér megyei vonulataiban ered, és többek között a Sió és a Kapos vizét vezeti el a Dunába. A Sió csárda (tervezte: Makovecz Imre 1965-ben) a szekszárdi Erőhegy tövében, a Sió közelében épült a 6-os számú út mellé. A rendkívül előnyös táji és forgalmi adottságok, a kilátás, a lejtős terep, a környék présházai és a sajátos formavilágra való törekvés adják az épület egészét. Az épület bisztróból, és borozóból, étteremből, valamint az ezekhez tartozó üzemi helyiségekből áll. Az ablakok szemöldöke, a lábazatok kívül és belül kavicsberakással díszítettek. Épületét 2011-ben nyilvánították műemlékké. Már majdnem húsz éve üresen áll, többször gazdát cserélt. Közvetlen környéke meglehetősen elhanyagolt, növényzettel benőtt, a nádtető is rossz állapotban van. A hasznosítást nehezíti, hogy a csárda a fél évszázaddal ezelőtti igények, elképzelések szerint épült. Akkor óriási konyha és hatalmas raktár kellett, mert a mainál sokkal nagyobb készleteket tároltak az éttermek. Sokkal nehezebben tudtak árut beszerezni. Mindössze egy-egy férfi és női WC volt, s nagyjából 10 asztalt lehetett elhelyezni az étteremben. Ilyen körülmények között ma lehetetlen rentábilisan működtetni. Az 1960-as évek és a mai fogyasztási, szórakozási szokások jelentősen különböznek, ezért az épület átalakítását úgy kellene megtervezni, hogy a lehető legtöbb célú, divatos fogalommal: multifunkcionális használata legyen lehetséges. (www.teol.hu)

restaurant