Újházy Ferenc (Szolnok, 1827. december 8. – Budapest, 1921. június 7.) magyar festőművész, fotográfus. Miután tanulmányait félbeszakította, önkéntesként harcolt az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban. Ezt követően Bécsbe költözött, s az ottani képtárban tanulmányozta és másolta régi holland mesterek csendéleteit. Különböző iskolákban évekig dolgozott mint rajztanár. A Pesti Műegylet tárlatain 1851-ben szerepelt első ízben, 1867-ben már a párizsi világkiállításon szerepeltek munkái. Műveit 1922-ben a Műcsarnokban megrendezett emlékkiállításon is bemutatták. Képeit a Magyar Nemzeti Galéria őrzi, önarcképe megtekinthető a Magyar Történelmi Képtárban. Síremléke a budapesti Kerepesi úti temető 34. parcellájában található (34-6-11). Újházy Ferenc: Képek a hazai népéletből XLIX Szegény legények a csárdában. Vasárnapi Újság 1865 június 25.