A szenteltvíztartók és a népi vallásosság. A katolikus parasztság házain kívül-belül tükröződött az ott élő család vallása. Az épületek oromzatán vagy a kémények tetején keresztek álltak, a barokk díszekkel ékes gazdag parasztházak homlokaira, gipszből vallási szimbólumokat formáltak,s az épületek utcai homlokzatán,kis fülkében sokféle fa,porcelán vagy cserép Mária-szobor állt.Bent ,legtöbbször a ház végfalán a mestergerenda és a tükör alatt függött a kereszt. Az ún. szentsarok a tisztaszobában volt,s ugyanitt,az ajtó mellett akasztották fel a cserép vagy porcelán szenteltvíztartót is.Este-reggel a család tagjai ujjukat a szenteltvízbe mártva vetettek keresztet.Rendszerint olvasót tekertek rá,amelynek keresztje a szenteltvíztartó alatt lógott. A szentsarokban álló asztal szakrális jellegét mutatta,hogy rajta csak enni lehetett,munkavégzésre nem használták. Amikor a pap jött gyóntatni a beteget az asztalt fehér terítővel terítették le,ráhelyezték a szentséget, a szent ostyát. A szenteltvíztartó eredeti, barna mázas kerámia. Hátlapja sima, félköríves végződésű rajta kereszt. Víztartója széles, laposabb megformálású a szokottnál. Sümeg környéki gyűjtésből, Dr. Tóth Károlyné Darnay Sarolta ajándékozta a Sümegi Városi Múzeumnak.

Holy water font made of brown-glazed ceramic. The cross is in the middle. The water tank is broad and flatter than usual. There were 500 holy water fonts in Kálmán Darnay's collection, the majority of which perished. Sarolta Darnay got potter Kenner to copy the fonts that she liked in the 1930s. Mrs. Dr. Károly Tóth nee Sarolta Darnay gave it to the Town Museum of Sümeg.