Wachtel Dávid életmûve a 475 oldalas Ungarns Kurorte und Mineralquellen, amely 1859-ben jelent meg Oedenburgban, azaz Sopronban. A monográfiát egy 5 és féloldalas elõszó vezeti be, ebben méltatja Kitaibel Pál és Lengyel Dániel munkáját, amely a gyógyforrásokat és a fürdõket ismerteti. Ezután ugyancsak egy hosszú bevezetõ következik, majd a megyénként feldolgozott anyagon belül az egyes helységek,ott elõforduló források, néhol kutak leginkább a legújabb vegyelemzésekkel kiegészítve. Megadja a víz fajsúlyát, az ezer súlyegységre esõ szilárd ásványi anyagot, a víz hõmérsékletét Reaumurfokban és gyógyászati használhatóságát. Az elõfordulásokat egy megyén belül a víz vegyi jellege alapján csoportosítva sorolja fel. Külön irodalomjegyzéket nem használ,a hivatkozásokat itt-ott beépíti a szövegbe. Egyedül helységnév-mutatót állított össze, ez a kötet végén található. Jó lett volna, ha külön megyénkénti és víztipusonkénti öszszesítõt is közöl. Miután magyarul is kitûnõen beszélt, ezért valószínû, hogy az 1848-ban megjelent Török József-féle monográfiát ismerte és azt fel tudta használni német nyelvû munkájához. Igyekezett azonban kissé eltérni ennek szerkezetétõl, ezért is választotta talán a megyénkénti és azon belül a kémiai összetétel alapján a víztipusonkénti feldolgozást. A történeti részre kevés figyelmet fordított, nem úgy mint Török József, s csak elvétve lehet ilyen jellegû utalást találni. A kötet végén a természetes ásványvízek lelőhelyének betűrendes mutatója található. Veszprémi Múzeumi Könyvtár anyagából került a Sümegi Városi Könyvtár idegennyelvű szakkönyvek gyűjteményébe.