Leveses fazék
Leveses fazék, egy füllel. Világoskék alapon fehér virágdísszel. Bánáti munka. Szájszéle kissé repedezett, töredezett. A Sümegi Városi Múzeum fazekasgyűjteményének egyik darabja. Ajándékozó: Pintér Lászlóné, Sümeg, Deák Ferenc utca 6. sz. A SÜMEGI FAZEKASSÁG TÖRTÉNETE Sümeg a bakonyi fazekas központok közül a legjelentősebb volt.Jelentőségét két dolognak köszönheti.Egyrészt földrajzi fekvésének,mivel öt útvonal találkozási pontján épült.Ezért aztán hamar mezővárosi és vásártartási jogot kapott.Másrészt Sümeg határában jó minőségű tűzálló agyagot bányásztak.Köztudomású,hogy síkvidéken az agyag általában nem tűzálló,a hegyvidéken viszont igen. Hozzájárult a fazekasság fejlődéséhez az a tény is,hogy a környező földek földművelésre szinte alkalmatlanok ,rossz minőségűek. A kedvező társadalmi feltételeket is meg kell említeni.Kezdetben a vár igényeit kellett kielégíteni,ezért az első fazekasok várjobbágyok voltak. Ebben az időben a veszprémi püspökség tulajdona volt a vár.Az ásatások során sok gótikus, reneszánsz és barokk kori kerámia került elő. 1643.március 27-én személyi és vagyoni szabadságot,és önkormányzati jogot nyert Sümeg lakossága.Innét számíthatjuk Sümeg iparosodásának megindulását. Céhbe történő tömörülésüknek pontos évét nem ismerjük ,de minden valószínűség szerint ez az 1700-es évek végén már megtörtént. A Kisfaludy Sándor Emlékházban látható céhszászlójuk 1841-ből való. A mesterség igazi virágkorát a 19.század utolsó évtizedeiben,és a 20.század elején élte.Ebben az időszakban mintegy fészáz műhelyben folyt a munka,1900-ban pedig 72 fazekast számláltak a városban. Edényeik eljutottak Somogyba,Göcsejbe,Vas megyébe,Sopron megyébe.Egyes adatok arra utalnak,hogy még az Alföldről is jöttek kereskedők a sümegi fazékért. A sümegi kerámiák igen jellegzetes mintakincset őriztek,melyek közül a legjellemzőbb a fehér alapon kék,zöld,vörös,barna (habán) színekből képzett virágornamentika(rózsa,tulipán,rozmaring)volt. Az 1910-es években kezdődik a mesterség hanyatlása,melyhez a zománcedények megjelenése,majd elterjedése is hozzájárult.A fiatalok inkábba gyárakba mennek el dolgozni.Először inashiány jelentkezett,majd lassan a műhelyek száma is megfogyatkozott Sümegen.
Stock-pot with one handle, decorated with white flowery motifs on light blue ground-colour. From the end of the 19th and the beginning of the 20th century. Gift from Mrs. László Pintér.
Cím(ek), nyelv | |
---|---|
nyelv | magyar |
nyelv | angol |
Tárgy, tartalom, célközönség | |
tárgy | művelődéstörténet |
tárgy | népi iparművészet |
tárgy | néprajz |
tárgy | fazekasság |
tárgy | Sümegi Városi Múzeum fazekasgyűjteménye |
tárgy | helytörténet XX. sz. |
célközönség | általános |
Tér- és időbeli vonatkozás | |
térbeli vonatkozás | Sümeg |
az eredeti tárgy földrajzi fekvése | Sümeg |
időbeli vonatkozás | 19. sz. vége 20. sz. eleje |
Jellemzők | |
hordozó | agyag |
méret | M:21 cm |
méret | Tsz: 9 cm |
méret | Szsz:14 cm |
kép színe | színes |
formátum | jpeg |
Jogi információk | |
jogtulajdonos | Kisfaludy Sándor Emlékház |
hozzáférési jogok | Fizetős hozzáférés |
Forrás, azonosítók | |
forrás | Kisfaludy Sándor Emlékház |
leltári szám/regisztrációs szám | M-N 94/111 |