Gépírásos levél fekete tintás autográf aláírással, keltezett, borítékkal. “Drága Anyácskám, szokás szerint kikényszerítek egy kis szabadidőt ma este, hogy régóta esedékes levelem még idejében odaérjen Hozzád április 7-ikére, erre a sajátosan dupla jelentőségű évfordulóra, első fiad születésének és drága Apánk halálának évfordulójára. [...] Most amikor odahaza voltam, olyan büszkén láttam, hogy az eltelt tizenegy, még az előreláthatónál is cudarabb és embertelenebb esztendőt Te is és drága Babucink is milyen bátran és méltóan vészeltétek át, hogy a “világ”, melytől féltettelek és amely rosszabbra fordult a negyvenes években, mint gondoltuk, nem győzött le Benneteket és megvallom, hazai látogatásom óta többé nem a temetés utáni nyomott hangulat él az emlékezetemben, hanem az, ahogy legutóbb odahaza, mikor kimentünk a temetőbe, láttalak.” “Bedéék lemondásával kapcsolatban majdnem soronkívüli is haza kellett utaznom. Másoknak ne mondjátok, de magunk között be kell vallanom, hogy Bede lemondásakor azonnal felmerült az én nevem esetleges követi kinevezéssel kapcsolatban, és bár tudom, hogy ezt a 9 millió magyar közül legtöbb a legnagyobb izgalommal és boldogsággal venné, ha reá vonatkozna, a magam részéről inkább Károlyit ajánlottam, remélem sikerrel.”