Piaci forgatag jellegzetes képviselői voltak, bár napjainkban is feltűnnek a frekventáltabb turistahelyeken (Halászbástya). A képen egy gesztenyeárus látható korabeli metszet nyomán. Fővárosi képek II. Gesztenye-árus. Az eredeti illusztráció a Vasárnapi Újság 1865. évi január 22-i számában jelent meg. "— Forrrrró gesztenyét tessék! . . Marrroni arrrostiti! . . . Heiszszsze Kastanien ! . . . Belsignor, szép kisasszony, schöne junge, gnädige Frau! Itt a szép, itt a jó, itt a parázs gesztenye! . . .Két krajczárért, hatért, tizért parancsol! Igazi Garibaldi marroni!.. Heiszszsze, forrró marrrrom! Minden népesebb utcza sarkán ott áll s fáradhatlan nyelvének folytonos pergésével, meszszehangzó szóval kínálgatja fűnek-fának jószagu, párolgó áruját. Szüret után, az első ürmös-csöppel megjelen az első gesztenye is s uralkodik mindaddig, mig a fák kirügyeznek s a cseresznyefa virágzik. Ekkor aztán ismét zsákba kötik s a pincze vagy padlás valamelyik sötét sarkában várja az ősz ködét s a hópelyheket, melyek az ő sajátképi virágzását jelentik. A gesztenyesütés nemes mesterségét a taljánok hozták be nálunk s innen van, hogy, tán hitelének öregbitése végett, még a legmagyarabb ember is, ha sült gesztenyét árul, a téli idényre beáll taljánnak s ugy elkerepeli a sok r-et, hogy a telivér marónis sem különben. Rendesen kék bojtos, piros sipkát hord s füle olasz izlés szerint, ki van fúrva." A dátum, a fentiek alapján.