Herrmann Antal személyes hangvételű autográf levele feleségének, Heller Júliának. "[…] Nagyon czudar, komisz élet ez bizony. Kezdjük a legkisebb bajon. Bizony koplaltam is egy-egy kicsit. Nem akartam senkitől pénzt kérni, csak a legeslegszükségesebbre, hídpénz, […], omnibus (nagyon ritkán), bélyeg, egyszer máskor egy vacsora; színházba is kellett párszor menni […] A szállással is nagy baj van. […] Bizony néha néha el vagyok egy kicsit keseredve és csüggedve. De nem a sanyarúság bánt engem, mert könnyen el tűrök én minden ilyen bajt; csak az, hogy mennyit kell elszakadva lennem tőletek, s hogy neked is rosszúl esik ez a külön élet s hogy nektek sem lehet valami rózsás dolgotok. […] Most már valószínű, hogy hogy itt maradunk, Budán fogunk a télig lakni valamely fürdő mellett s te ott fogsz fürödni a míg lehet. […] Nagyon jó volna, ha te ott valami orvossal behatóbban beszélnél a lábadról […] "

Ethnographer Mr. Antal Herrmann's letter to Mrs. Antal Herrmann b. Júlia Heller, with no dates.