Babilóniai Talmud traktátusa. Szóbeli tan, a 2. és a 6. század között jegyezték le. A Talmud (תַּלמוּד héberül: „tan, tanulmány, ami tanulva lett”[1]) a posztbiblikus zsidó irodalom legnagyobb és egyértelműen legfontosabb, tematikus rendszerbe foglalt gyűjteménye, a zsidóság enciklopédiája, jogi és vallási alapvetése, szokásjogi gyűjteménye, bibliaértelmezéseinek tárháza, a rabbinikus judaizmus kiindulópontja. Fontosságát jelzi, hogy a Talmud minden más vallási írással szemben elsőbbséget élvez.