Lonkay Antal (1827-1888) portréja. Az ovális képmező alatt felirat tollal: "A divatos áramlattal uszni nem virtus; de a rosznak / felismert áramlat ellenében a társadalom legszentebb / javaiért kitartóan küzdeni: ez férfias erény. / Lonkay Antal.". Tanulmányait a máramarosszigeti kegyesrendiek gimnáziumában, Szatmáron és Pesten végezte, ahol a VI. osztály után belépett a piarista rendbe. Papnövendékként tanított Nagybecskereken. A szabadságharc kitörésekor társaival együtt ő is felcsapott honvédnek. Főhadnagyi rendfokozattal Perczel Mór tábornok parancsőrtisztje volt - ő fogalmazta meg a napiparancsokat. A temesvári csatában megsebesült, majd a szabadságharc leverése után sok üldözésben volt része. Miután nem vették vissza a szemináriumba, 1855-ben megnősült és Budán, majd Pesten telepedett le. Visszavonultan élt, irodalomtörténetet és neveléstudományt tanult, tanári állást vállalt, s mellette a Pesti Napló és az Új Magyar Múzeum munkatársa lett. 1856-ban megalapította a Tanodai Lapokat, ami 1871-ig fennállt, majd 1860-ban az Idők Tanúja című katolikus politikai napilapot, ami 1868-ban összeolvadt Török János Pesti Hírnökével Magyar Állam címen. A kiegyezés után a budai egyetemi, majd a pesti főgimnáziumban tanított magyar nyelvet és irodalmat, és folyamatosan publikált. Bátor tollú, határozott ember volt, aki a katolikus egyház politikai szerepét vallva a vallási közöny korában sok gúnynak volt céltáblája. A magyar sajtóélet egyik sokat támadott résztvevője volt, jórészt annak köszönhetően, hogy több szélsőséges mozgalomban is szerepet vállalt. A katolikus ügy körül kifejtett buzgó tevékenységének elismeréseként XIII. Leó pápa a Szent Gergely Rend lovagjává, a Szent Szilveszter Rend kommendátorává és aranysarkantyús vitézzé nevezte ki.

Antal Lonkay's portrait with a citation from him. An Enthusiastic Catholic journalist. 1827-88. He was a brave and determined man, a target of much scorn during the era of religious disinterest, but a close friend of Ferenc Deák and Zsigmond Kemény.