Johann Sebastian Bach Karácsonyi oratóriuma (BWV 248) a leghíresebb a karácsonyi oratóriumok közül. Ezen kívül azzal is kiválik a többi közül, hogy ez nem egy „szimpla” oratórium, hanem egy kantátaciklus 1734/35 karácsonyára, elsősorban a karácsonyi ünnepnapokra (december 24., 25., 26.), újévre és vízkeresztre (január 6.). A műnek csak egy része újdonság, sok kórus- és áriarészlet korábbi műveiben is megtalálható (paródia), például a „Tönet, ihr Pauken!” kantátából lett a „Jauchzet, frohlocket” stb. A szöveg valószínűleg Paul Gerhardt és C. F. „Picander” Henrici művei. A gyakran nagyon nehézkes, érthetetlen szövegek (amelyek a piétizmus következményei) szemben állnak a recitativok könnyed, érthető szövegeivel. Bach igen merész hangszerelést alkalmazott: több oboafajta is szerephez jut, mint például Oboa d'amore (mély Á hangolású), Oboa da caccia és a tenoroboa, melyet F-re hangoltak. Természetesen – mint általában a többi Bach műnél – itt is nagyon bonyolult polifóniával találkozunk.