Az észt grafikus egy idillt ábrázol. A szabad ég alatt két mezítlen női alak fürdik. Ragyog rájuk a nap, övé a harmadik emberi arc. Az arcok közül kettő mosolyog: a napé és a fiatal lányé. A hosszú hajú, gyönyörű testű lány két edénnyel is csobogtatja magára a vizet. A víz valóban jelképes, hiszen az élet vizét is szimbolizálja (aqua vitae). A lány ezek szerint habzsolja az életet. Mögötte a fa örökzöld. Az időtlen idillt a jobb keze felől álló idős hölgy zavarja csak meg, akinek bőre -vele ellentétben- egészen fekete és fölemelt keze azt árulja el, hogy éppen figyelmezteti a fiatalt. Mi másra is inthetné, mint hogy gondoljon az időre, amely elváltoztat mindent.

print, ex libris, small graphics, young, aging