A kőbánya a Szársomlyó nyugati oldalán található. Az 1800-as évek végén az iparosítással egy időben út-és vasútépítések következtében megnőtt a kő iránti igény, ez pedig az iparszerű kőbányászat kialakulását eredményezte. 1903-ban indult meg a nagy tisztaságú mészkő bányászata. 1918-ban a Nagyharsányi Kőbánya -Vállalatát Horváth Károly építési vállalkozó működtette Nagyharsányi mészégető-és zuzó (sic!) telepe néven.Az 1920-ban Nagyharsányba kerülő Mautner József a tulajdonosa a Nagyharsányi Kőbánya és Mésztelepnek. Mautner 1921-ben létesített egy erőtelepet, ahol beépített egy dugattyús gőzgépet 100 LE teljesítménnyel, továbbá egy szívógáz-motort 200 LE teljesítménnyel. A rendszer 600 V feszültségű, háromfázisú, 50 periódusú volt. A község számára transzformációval 220 V–os, háromfázisú, kisfeszültségű hálózatot létesített. 1925-ben 70 fogyasztó volt a hálózaton. 1924-től Nagyharsányi Ipartelepek Rt. néven működő vállalat kőbányájának modern pneumatikus fúró és zúzó berendezése van, amelynek napi teljesítménye 600 tonna. A kőbánya mészégetési célra különösen alkalmas mészkövet, ezen kívül épületkövet, kavicsot és betonozási célra alkalmas zúzalékot is termel. 1925-ig a bánya mészkőexportja főleg Bácskába és Szlavóniába, évente 40.000 tonna. A cukorgyárak bőséges szénsavas mész tartalmánál fogva a nagyharsányi követ igen kedvelik. 1925 óta a kőbánya csak a belföld részére termel, mert a Szerb – Horvát - Szlovén Királyság beviteli védőváma oly magas volt, hogy a kő értékesítése külföldön lehetetlenné vált. Meszet is termelnek a kőbányában, mely fehér színe és kiadóssága folytán igen kedvelt. A vállalatnak van egy napi 2 és fél vagon teljesítményű modern automatikus gőzmalma, mely 1922-ben épült, 200 LE villamos teleppel kapcsolatban. A malom őrleményei elsőrendűek és különösen a pécsi piacon nagy keresletnek örvendenek. Az 1924-ben alapított Baranyai Villamossági Rt. célul tűzte ki Baranya vármegye keleti részének villamosítását, ezért a Nagyharsányi Ipartelepek Rt. átalakult és ezen a néven kimondottan villamosítási munkát végzett.Az államosítást követően az 1950-es évek elején jelentek meg a kotrógépek és a dömperek. A DÉLKŐ Kőbányászati Vállalat komlói központtal végezte 1961-ben a kőbánya teljes gépesítését. A termelés mennyisége 6-800 000 tonna/ évre emelkedett. A foglalkoztatottak száma megközelítette a 200 főt. A bánya termékeinek legfőbb vásárlója a kohászat és a cukoripar volt. 1983-ban egy korszerűsítésre került sor, ennek célja a Dunai Vasmű konverteres acélművének mészkővel való ellátása volt. A kapacitás 900 000 tonna/évre nőtt, amely a kereslet csökkenése miatt soha nem lett kihasználva. 1987-ben a bánya, amelynek neve közben PANNONLIT Kőbányászati Vállalatra változott, a természet védelme érdekében meghatározta a művelés határát. Az üzem 1991-ben szakadt ki leányvállalatként az anyavállalatból. 1992 májusában Nagyharsányi Kőbánya Kft-vé alakult át, a tulajdonos továbbra is a PANNOLIT Kőbányászati Vállalat. 1992 augusztusában a Nagyharsányi Kőbánya Kft-t megvásárolta a Beremendi Cement- és Mészipari Rt., amely továbbra is elsősorban a kohászatot, cukoripart és az építőipart látta el kővel. 1995-ben a bánya éves termelése 500 000 tonna/év. A felhasználók körébe jelentős mennyiséggel belépett a cementgyár. Távlati elképzelés szerint az egyéb piacról az üzem kivonul, és csak a tulajdonos részére szállít. Ekkor a foglalkoztatottak létszáma 80 fő, amely azóta jelentősen lecsökkent. A természetvédelmi pillérek meghagyásával a bányából még mintegy 34 millió tonna kő lenne kitermelhető.A képen kőbánya ipartelepe látható az 1970-es években.