Előlapján Kisfaludy Sándor nyomtatott portréjával(1772-1844).Eredetije Döbrenteinél.Kiadta Heckenast Gusztav Pesten. Kisfaludy kézírásának másolatával.A Sümegi Városi Múzeum által kiadott ifjúsági és nyugdíjas belépőjegy(25,-Ft). Kisfaludi Kisfaludy Sándor Ignác Mihály (Sümeg, 1772. szeptember 27. – Sümeg, 1844. október 28.) magyar költő, császári katonatiszt. A Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti és a Kisfaludy Társaság rendes tagja, Kisfaludy Károly bátyja. Előbb katonatiszti karriert építve a császári hadsereg tisztjeként Bécsben szolgált, majd Milánót védve részt vett a Napóleon elleni háborúban. 1796 júniusában a milánói Sforza-vár ostrománál hadifogságba esett és Franciaországba került, Draguignanba szállították. Itt töltött napjait, megismerkedését Julie-Caroline d’Esclapon-nal Francia fogságom című naplójában írta meg. A művelt lánynak köszönhette, hogy Francesco Petrarca és a francia líra hatása alatt verselni kezdett. Fogolycserével szabadult és utána megint szolgálatba állt, de miután letelt a Württembergben teljesített katonaideje, leszerelt a hadseregből. Irodalmi munkásságától elválaszthatatlan az annak alapjául szolgáló szenvedélyes szerelmi élete. Hazatérve álnéven írt és Himfy szerelmei című költeményeivel nagy feltűnést keltve robbant be a magyar irodalomba és a köztudatba. 32-35 éves korában már az ország ünnepelt költője volt. A magyar irodalmi romantika előkészítője, főleg szerelmi lírájával alkotott maradandót. Az általa létrehozott dalalakzatot Himfy-strófának nevezik a verstanban. Főművének számító Himfy szerelmei című dalciklusával Toldy István szerint „a magyar irodalmi ízlés jelentős fordulatát vezette be” és „polgárjogot szerzett az addig egyházi és világi fórumok cenzúrája alá vetett szerelmi poézisnak”. Múzsája volt, majd feleségül vette Szegedy Rózát. Jelentős érdeme volt az 1830-ban hazafiúi adakozásokból építtetett Balatonfüredi Színház megvalósításában.