Perczel Bertalan II. (*1915. jan. 4. Bonyhád, †2007. dec. 17. Dombóvár): mezőgazdász, kántor. Perczel Béla IV. és Perczel Etelka VI. házasságának elsőszülött gyermeke. Zenei adottságát édesanyjától örökölte, az első zongoraleckéket is tőle kapta. Elemi iskoláit Pestszentlőrincen és Bonyhádon járta. Gimnáziumi tanulmányait Gödöllőn kezdte, hetedik osztálytól a bonyhádi gimnázium tanulója, ahol 1933-ban érettségizett. A keszthelyi Gazdasági Akadémián 1936. júl. 15-én szerzett gazdatiszti oklevelet, majd a műegyetem gazdasági karán folytatta tanulmányait. 1937-ben önként jelentkezett az 1. sz. Jászkun huszárezredbe, ahonnan Sopronba, a huszár önkéntes iskolába, majd a Bem József tüzériskolába került. 1938 októberében hadapród őrmester lett, majd leszerelt. 1939 márciusában Fürgeden helyezkedett el gazdasági gyakornokként. A második világháború első két évében, 1939‒40-ben több alkalommal bevonultatták, majd zászlóssá léptették elő. 1941-től a Magyar Királyi Gazdasági Felügyelőség székesfehérvári kirendeltségén kisegítő, majd gyakornok volt. 1944-ben behívták a 4. huszárezredbe. A visszavonulások során Tapolcára került a 67. gyalogezredhez, a Simontornya környéki harcokban karlövéssel megsebesült. 1951-ben a hidasi téglagyárban kapott munkát. 1948-ban tért vissza Bonyhádra. A politikai helyzet miatt nem tudott elhelyezkedni, ezért a családi ház kertjét művelte, sertéseket tartott, erdészetben alkalmi munkát vállalt. Gondozta édesanyját, akivel csatlakoztak egy bonyhádi, ferences harmadik rendi csoporthoz, ahol főként a szegényeket segítő, karitatív tevékenységet végeztek. A családot minden megmaradt vagyonától megfosztották, míg végül 1952-ben el kellett hagyniuk az ősi, Perczel M. u. 44. sz. alatti házat. 1955 októberétől a bonyhádi katolikus egyházközség szállást biztosított részére a plébánián, felkérték a kántori teendők elvégzésére és a plébánia kertjének gondozására. Munkája mellett énekkart szervezett és vezetett a katolikus templomban. 1981-ben jutott önálló lakáshoz a Dózsa György utcában. A Perczel család utolsó Bonyhádon élő tagját Bonyhád város 1993-ban Perczel-díjjal tüntette ki. Kántori szolgálatát szinte élete végéig ellátta.