A MÁV Férfikórus Szolnok legkorábbi jogelődje, a Fáklyatársulat 1875-ben alakult meg a szolnoki vasúti járműjavító műhelyben Wágner Gusztáv főmérnök kezdeményezésére. A társulat énekesei a belépési díjakból fáklyákat vásároltak és elhunyt munkatársaik, családtagjaik temetésein énekeltek. A Fáklyatársulat hamar kinőtte saját kereteit, és 1878. december 31-én megkezdte működését egy 31 tagú dalárda, Medgyessy Géza tanító vezetésével. Sűrűn rendeztek dalesteket, táncmulatságokat és népszerűségük egyre növekedett. 1892. október 12-én felvették a „Szolnoki Vasúti Dalkör” nevet. 1896. április 19-én megalakult a Millennium Önképző- Dal és Zeneegylet, melyben dalárda, önképzőkör, zenekar és olvasószoba működött. 1897-ben beléptek az Országos Dalárda Egyesületbe, amely által felsorakoztak az ország többi nyilvántartott és elismert kórusa közé. 1879-ben szentelték fel az egyesület zászlaját, amelyet a kórus működésének 135. évfordulója alkalmából, 2010-ben a kórus a szolnoki Damjanich János Múzeumnak adományozott. Az Első Világháború és a '19-es eseményeket követő megszállás nagy törést hoztak az egylet életében: a munka szünetelt, a könyvtárat feldúlták, a hangszereket összetörték. 1921-ben megkezdődött a helyreállítás, de csak 1925-ben léphetett fel a dalárda nyilvánosan. Az 1932. augusztus 20-i békéscsabai Országos Dalostalálkozóról az első díjat hozták el. 1940-ben a győri Országos Dalostalálkozón „nehéz műdal” csoportban aranyérmet nyertek. A Második Világháború alatt az egylet működése ismét szünetelt. 1945 után Szolnoki Vasúti Járműjavító Férfikórusa néven újraszerveződtek a tagok és Kóbor Antal karnagy vezetésével az hazai kórusok közül elsőként félórás műsort adtak a Magyar Rádióban. 1951-ben Buday Péter vette át a kórus vezetését, és rövid ideig – négy évig – vegyeskarként működtette az együttest. A női tagok száma azonban egyre csökkent, így visszaalakultak férfikarrá. Nevezetesek az úgynevezett „tolópad-hangversenyek”, melyeket munkatársaiknak alkalmanként adtak a kórustagok a járműjavító üzemcsarnokában, több helyszínen. 1964. május 23-24-én Szolnokon rendezték meg az I. Országos Minősítő Hangversenyt, ahol a kórus bronzkoszorús fokozatot ért el. 1970-ben jött az ezüstkoszorús minősítés, majd a Magyar Rádió Kóruspódium című műsorának nívódíja. Ebben az időszakban már gyakran szerepelt a kórus belföldi kórustalálkozókon, hangversenyeken és 1977-ben Buday Péter vezetésével elnyerték az „aranykoszorú diplomával” minősítést. Ezzel a kórus hivatalosan is az ország legjobb amatőr kórusai közé emelkedett. (Forrás: https://www.mavferfikorus.com/) Buday Péter magángyűjteménye