A képes levelezőlapon kollázs technikával Brassó történelmi látnivalóinak képei szerepelnek: Fekete templom, Fekete torony, Fehér templom, brassói régi városháza, Takácsok bástyája és a Katalin-kapu. A brassói Fekete toronyBrassó négy középkori külső őrtornyának az egyike. A Bácsél oldalában áll, közel a Kovácsok bástyájához. Nevét annak köszönheti, hogy 1559-ben villámcsapás érte, és a koromtól több száz éven keresztül fekete színű volt. A brassói szász evangélikus Fekete templom Románia legnagyobb temploma, egyben az európai gótika legkeletebbre fekvő jelentős alkotása. A Főtérből délnyugatra nyíló, Honterus-udvarnak nevezett téren áll. Egy népszerű vélekedés szerint a Fekete templomnak az 1689-es tűzvész során rárakódott korom kölcsönözte fekete színét, és így nevét is. Ennek ellenére 21. századi vizsgálatok nem találtak tűzpusztításra utaló rétegeket; a templom pusztán a környezeti hatások miatt feketedett meg. A régi brassói városháza helyén a 14. században őrtorony állt, amely szemmel tartotta a környéket és a tágas téren tartott vásárokat. A torony mellé a szűcsök céhe fedett kőgalériát épített, majd 1420-ban engedélyezte, hogy erre az épületre egy új szintet emeljenek a város tanácsa számára; ez később összeépült az őrtoronnyal, és városházaként (Tanácsház) kezdték használni. Mai formáját az 1776–1778 közötti átépítés során nyerte el. 1876-ban a városvezetés kiköltözött a régi városházából, az épületet egy ideig levéltárként és raktárként használták, majd 1949-ben itt rendezték be a Brassói Állami Múzeumot. A Takácsok bástyája Brassó városerődítményének déli sarokbástyája. A 15. század elején építették, mai formáját a 16. században nyerte el; máig épen és viszonylag eredeti formájában maradt fenn. A Fehér toronya brassói városerőd része, egykori őrtorony a falakon kívül, a Belváros felett északkeletre emelkedő Bácsélen, a Brassópojánára vezető műút mellett. Nevét fehér vakolatának köszönheti. A Katalin-kapu Brassó egyik, és sokáig az egyetlen délnyugati városkapuja volt. Közel három évszázadig csak ezen keresztül nyílt átjárás a városerődöt Bolgárszegtől elválasztó kettős várfalon. Napjainkra már csak a díszes külső kaputorony maradt meg; sokan ezt nevezik tévesen kapunak. A valóságban a városkapu egy nagy erődítmény-komplexum volt, hasonló az északkeleti várfal kapuihoz; ezt 1827-ben lebontották. A levelezőlapot Birek Ernőnének címezték Kecskemétre, a következő üzenettel: "Brassó csodálatos és ..., meg az odavezető út ki sem mondható. Sajna tegnap délutánra végképp bedöglött az idő, állandóan esik az eső. Remélem a diák meg a képek ... de a ... kedvéért bevásároltunk képeslapokból is. Sók csók, Edit Pista"