"LEDARÁLNAKELTŰNTEM" (városi falfelirat ismeretlen szerzőtől) 2011-től a Katona nagyszínpadán! nem A per című Kafka-regény színpadi adaptációja. <p >Bár a történet gerincét az eredeti mű adja, mégsincs olyan jelenet, melybe ne nyúltunk volna bele azzal a szándékkal, hogy valami újat, hozzánk közelebb állót hozzunk létre. <p >József K.-t letartóztatják, kezdetben születésnapi játéknak, bankbéli kollégái rossz ízű tréfájának tulajdonítja a történeteket, később azonban rá kell jönnie, hogy nem erről van szó. A LEDARÁLNAKELTŰNTEM antihősének további története már mentes a dramaturgiai fordulatoktól. A bírósági létezés, a létezés bíróságának gépezete, az őt segíteni akaró nők, valamint saját rögeszméi egyre inkább belekényszerítik a harcba, melyből nem kerülhet ki győztesen, hiszen azt sem tudja, miért és ki ellen kell küzdenie. <p >József K. a procedúra közben hatalmas erőfeszítéssel süllyed egyre mélyebbre, hogy a végén, önmagából teljesen kifordulva, dalolva-táncolva asszisztáljon a kivégzéséhez. <p >Franz Kafka, miközben felolvasta A Per kéziratát barátainak, állítólag többször is nevetőgörcsöt kapott. K. is csupán ennyit tehetne önmaga védelmében, de mivel megpróbálja kijátszani a szabályokat, már el is fogadta a létezésüket. Segítség nincs, ebből a világból legfeljebb eltűnni lehetne... a kapuőrmindig figyel a kijárati ajtó mellett. <p >A LEDRÁLNAKELTŰNTEM figurái mind az elviselhetetlenség határán túl próbálják elviselni a rájuk nehezedő terheket. Komolyan venni pedig senkit sem lehet. Ebben a világban nincs fogódzó K. számára. Az ügyvédek egytől egyig elmeháborodott, erotomán véglények. A munkahelyi kollégák paranoiás roncsok. A nők széteső félben lévő "eszközök". A segíteni akarók segítségre szorulnak. A rendszer pedig, melyet a megfoghatatlan Központi Szervezet irányít, csak azt skandálja, hogy:<p >"Minden állampolgárnak egy héten egyszer legalább egy állampolgárt meg kell nyugtatnia.