Kocsis Lajos öt testvérével együtt szerény körülmények között született és nőtt fel Sümegen. Az elemi iskolát 1920-ban végezte el, szüleinek nem állt módjában gyermekük további tanítattása. Ennek okán édesapjával a helyi kőbányában kezdett el dolgozni. Munkája során érdeklődni kezdett az anyag iránt, amivel dolgozott. Észrevette, hogy a kőzetpadok egyhangúságát megszakítják különös formájú alakzatok, amelyek csak könyvekből ismert élőlényekre emlékeztetnek. Elkezdte tehát összegyűjteni a kőbányában található fosszíliákat. Gyűjteményével hamar felhívta magára a szakma figyelmét. 1957-től az Országos Földtani Intézet foglalkoztatta, mint betanított szakmunkást, így olyan neves kutatók mellett dolgozhatott, mint pl. Noszky Jenő, Fülöp József, vagy Géczy Barnabás. Az 1950-es évek végétől indult egy több évtizedes kutatóprogram, aminek a célja volt a Bakony hegység geológiájának részletes megismerése. A Kocsis Lajos által vezetett csoport feladata volt, hogy elkészítse ezeket a kutatóárkokat és gödröket. 1960-ban kapták a megbízást, hogy a sümegi Mogyorós-dombot egy 400 méter hosszú, fél méter széles kutatóárokkal szeljék át. Ekkor bukkant rá Magyarország legrégibb, több ezer éves kovakő-bányájára. Valódi tudományos szenzációt jelentett 1963-ban a sümegi Köves-domb kőfejtőjéből előkerült teknőslelet is, melyet egy másfél tonnás, felsőkréta korú mészkőtömbből kellett kivésni. A Senonemys sümegiensis néven leírt lelet a legrégibb a maga nemében. Napjainkban ezt, a Magyar Földtani és Geofizikai Intézet gyűjteményében őrzik.Kocsis Lajost a legnagyobb geológusok is egyenrangú társukká fogadták, neve pedig fokozatosan fogalommá vált a szakmában. Számos ismert geológus – köztük Vértes László ősrégész, a vértesszőlősi őstelep feltalálója is – büszkén vállalja, hogy a tankönyvekből csak nehezen elsajátítható szakmai fogásokat tőle tanulta. Hatalmas magángyűjteményének darabjai ma megtalálhatóak többek között a Magyar Nemzeti Múzeum és a zirci MTM Bakonyi Természettudományi Múzeum tárlóiban, jelentős – több mint 5000, főleg őslényekből álló – részét pedig 1984-ben Sümeg városának ajándékozta.