KEDVES ISMERŐSÖK Jeles András és a Hólyagcirkusz Társulat közös előadása Szereplők: Csák Zsolt Eszes Fruzsina Homonnai Katalin Lukin Zsuzsanna Nádasi László Rácz Attila Szabó Domokos Szőke Szabolcs Tóth Evelin Váradi Gábor Zene: Szőke Szabolcs Díszlet: Perovics Zoltán Jelmez: Bánki Róza Rendező: Jeles András Felhasznált szövegek: Richard Freiherr von Krafft-Ebing: Psychopathia Sexualis, Szophoklész: Oidipusz király, Nostradamus jóslatok „… élve nem érezzük a túllevőt, nem élve éreznénk talán, de mint a fogatlan eb, elment a kedvünk." /J.A.: Az idióta zöngeményei/ Bemutató: Merlin Színház, 2007. „Mindaz, ami a magyar színészszínházban pontatlanság, exhibicionizmus, külső technika, színes máz, szaft és önélvezeti spilázás címszó alatt írható le, külön-külön is ellentétes mind Jeles, mind a Hólyagcirkusz fölfogásával – fúziójukkal ez az oppozíció akár programatikusnak nevezhető.[…] Érosz és Tanatosz, életünk két megfejthetetlen rejtvénye találkozik ebben a hűvösen artisztikus, metafizikai színházban." Koltai Tamás, Élet és Irodalom „A Szőke Szabolcs jegyezte és részben előadta bús, lélekgyötrő muzsika több akar lenni egyszerű, atmoszférateremtő háttérzenénél. A látszólag véletlen zörejek, a lényegtelennek tűnő hangeffektusok – mint a Hólyagcirkusz korábbi előadásainál – itt is jelentésesek, hiszen viszonylag kevés szöveg hangzik el a kétórás előadásban. A nemi élettel kapcsolatos terminus technikusok archaizáló, századfordulós stílusú, tekervényes körülírása ugyan adhat okot némi derültségre, ám eközben valójában szívszorító és gyomorforgató emberi tragédiák leltárának részesei leszünk." Jászay Tamás, Színház A darab elején megjelenik egy piciny csontváz, marionettfigura, aki időnként felbukkan az előadásban. A csontváz érdeklődő, kíváncsi természetű, szemlélődő alkat, bár mintha mérges arca volna a koponyának: zseblámpával pásztáz végig a közönségen, megnéz egy ottfelejtett magas sarkú piros női cipőt, általában minden érdekli, felül egy sámlira, az előadás végén pedig megszoptatják: ahogy Jelesnél legtöbbször, a durva evidenciákon, a nagy közhelyeken valamilyen naiv egyszerűség sugárzik át, és mintha először látnánk meg az emberi egzisztencia bizonyos nagy alapvonásait. Ez csak úgy lehetséges ha Jeles egyáltalán nem foglalkozik azzal, és ezáltal kockázatot vállal, hogy a hatás felől rendezze meg az előadást – és a Hólyagcirkusz társulata van olyan profi, hogy ezt az antiprofesszionális megközelítést minden pillanatban hozza is." Forgách András, Jelenkor