A századvégi agrárszocialista mozgalmaknak állít emléket a passiószerkezetű film. A stilizált tánc kollektív koreográfiájával jeleníti meg a terrorra erőszakkal válaszolók: az elnyomók és a megalázottak harcát. Aratók sztrájkolnak. A kasznár megfélemlítésül felgyújtja a búzászsákokat. Válaszul megölik, a kivonuló katonákat a lányok lefegyverzik meztelenségükkel, majd elégetik a fegyvereket, felgyújtják a templomot. Az árulók újra esküsznek. Egyikük meghal a dalnok késétől. A kivezényelt újabb egységek tűzharcban legyőzik az aratómunkásokat.

The film, which has a structure like a passion play, honours the agrarian Socialist movements of the end of the last century, at the same time conveying a historical philosophical critique of the Socialist ideas. Stylised dance with collective choreography depicts the fight of those answering terror with violence: the fight between oppressors and the downtrodden. Harvesters are going on strike. The bailiff puts fire on the wheat sacks to intimidate them. In response he gets killed, while the arriving soldiers are disarmed by naked girls, the arms are burnt and the church is put on fire, too. The traitors take an oath anew. One of them dies of the knife of the minstrel. The new-come armed units conquer the harvesters in gunfire.