Leggyakoribb gyíkfajunk. Különösen kedveli a félszáraz-nedves réteket, vasúti töltéseket, füves árok-partokat, de jól alkalmazkodott az emberi településekhez, így mára jóval gyakoribb épített környezetben. Az időjárástól függően általában október első felében húzódik téli álomra, lyukakba, farönkök alá, kövek közé, fagymentes helyekre. A fürge gyík hímek testoldala világoszöld, a hátuk pedig világos- vagy vörösesbarna, hímek torka a nászidő-szakban élénksárga színű. Táplálékát különböző bogarak, lep-kék, sáskák, tücskök pókok stb. teszik ki. Nevével ellentétben kevéssé gyors és fürge, mint más gyíkfajunk, pl. lényegesen lassabban mozog, mint a fali gyík.