Késmárk az 1930-as, 1940-es években. Ma: Kezmarok Szlovákia.

A bazilika története a 13. század végére nyúlik vissza. Az első írásos feljegyzés a templomról 1383-ból származik. A pergamenen megemlítik, hogy a mai templom helyén fa kápolna állt. A nehéz idők elsősorban 1433. április 25.-én kezdődtek. Ezen a napon, Szent Márk napján, Késmárkot (Kežmarok) megtámadták a husziták. A fosztogatáshoz társult egy hatalmas tűzvész és később egy földrengés 1443-ban. A pusztítások olyannyira károsították a templomot, hogy teljes rekonstrukción kellett átesnie. Az esztergomi érsek okirata 1444-ből negyvennapos búcsúcédulát adományozott mindenkinek, aki meglátogatta a templomot és hozzájárult az átépítéséhez. Bár anyagilag segített a város is, a templom átépítésének legjelentősebb szponzora a Zápoľský család volt. A Szent Kereszt bazilika a legnagyobb szepesi gótikusa háromhajós templomok közé tartozik. A templom dominánsa az 1320 körül felállított torony. Ugyanabban az időszakban terjedelmes rekonstrukció zajlott, amelyből a pasztofórium (oldalfülke) és a sekrestyés is származik.

ARANY TORONY Így nevezték el a harangtornyot a néhai arany grafit díszítése miatt. Joggal tekintik a Szepes legszebb campanille-nek. A reneszánsz harangtorony négyszögletes alakjával a Szent Kereszt bazilika közvetlen közelében áll. Belül a fa konstrukción három harang lóg. A legrégebbi, 1525-ből származó harang ma egy húsz centiméteres repedéssel rendelkezik. Manapság hamis C hangot ad ki. A legenda szerint az egyik harang Zöldcsütörtökön elrepül Rómába. A megőrzött feljegyzések szerint 1674-ben így repült el az örök városba Michal Kupecký késmárki diák, és soha többé nem tért vissza szülőhelyére.

1998-ban a templom II. János Pál pápától a BASILICA MINOR titulust kapta. Egyúttal ez lett az első nem Mária bazilika Szlovákiában.