Batthyan Ádám szlavon - dalmát bán levele Hevenyesy Jánoshoz. Németújvári gróf Batthyány II. Ádám országbíró, a Dunántúli hadak főgenerálisa. 1685-ben a dunántúli kerületi és a Kanizsával szembeni végvidék főkapitány, főpohárnokmester (1687–1693), altábornagy (Feldmarshall-leutnant, 1691). Jelen volt Bécs védelmétől kezdve a törökök elleni minden táborozásban, 1688-ban Székesfehérvárt, 1690. április 13-án Kanizsát foglalta vissza a törököktől. Ezt követően őt nevezték ki a vár új parancsnokává, és leltárt készített az ott talált hadi felszerelésekről. Mivel azt a parancsot kapta a Haditanácstól, hogy a magyar helyőrséget szerelje le Kanizsáról, és helyükbe német zsoldosokat vezényeljen, Batthyány lemondott a várkapitányi tisztségről (megbízható emberét, Berger Kristóf ezredest nevezte ki az udvar).[4] Lemondása után, származása révén, Batthyány Ádám Vas vármegye örökös főispánja (1691) lett, később, horvát bán (1693–1700), országbíró (1700–1703), valamint dalmát bán is. Szentmártoni Darnay Kálmán (1864 – 1945); régész, muzeológus, író, királyi tanácsos, kormányfőtanácsos, az Állami Darnay Múzeum alapító igazgatója. Országszerte elismert gyűjteménye révén a nemzet nevelője lett. Egymaga hozta létre és működtette Sümegen a Darnay Múzeumot, melyet 1907-ben az államnak adományozott. Vidéki viszonylatban a leggazdagabb múzeumok közé tartozott. 1937-ben a múzeumot – a Kisfaludy anyag kivételével – a keszthelyi Balatoni Múzeumba szállították át, ahol nagy része a második világégéskor megsemmisült. Ez a dokumentum az Állami Darnay Múzeum hagyatéka.