Mária Terézia rendelete
Mária Terézia királynő rendelete Veszprém vármegye fő- és alispánjaihoz, s a rendekhez Somody Erzsébet, Eőri-Miklós Ádám házastársa bebörtönzése miatt Mesterházy Juliannával szemben erőszak okából. Papírpecséttel ellátott okirat. Mária Terézia (régiesen II. Mária, teljes nevén Mária Terézia Walpurga Amália Krisztina a Habsburg-házból származó német-római császári hercegnő, osztrák főhercegnő, magyar, cseh és német királyi hercegnő, 1740-től Ausztria uralkodó főhercegnője, magyar és cseh királynő, valamint Lotaringiai Ferenc császár hitveseként német-római császárné 1745 és 1765 között. A Habsburg Birodalom egyetlen női uralkodója, egyben a Habsburg–Lotaringiai-ház megalapítója. III. Károly király és Erzsébet Krisztina braunschweig–wolfenbütteli hercegnő legidősebb leánya. Negyven évig tartó uralkodása apja 1740-ben bekövetkezett halálával kezdődött, aki az 1723-as Pragmatica sanctio elfogadásával akarta biztosítani leánya számára az öröklést. A nőági örökösödési rendet azonban többek között Poroszország, Bajorország és Franciaország is elutasította, előbbi 1740 végén még háborút is indított Szilézia meghódítására, amiből a közel kilenc évig tartó osztrák örökösödési háború született és amely területet Mária Terézia a későbbi hétéves háború során megpróbált visszaszerezni, sikertelenül. A hercegségek háborúját lezáró 1748-as aacheni békeszerződés után a Habsburg Birodalom megőrizte egységét és a békés fejlődés korszakába lépett.[4] Magyarország számára is jelentős hatással bírtak későbbi felvilágosult abszolutista rendeletei, többek között az 1754-ben hozott kettős vámrendszer, az 1777-es Ratio Educationis, a Nagyszombati Egyetem reformja és Budára helyezése, és Fiume Magyarországhoz való csatolása is.[4] Férjét, Lotaringiai Ferenc császárt még 1740-ben az összes uralma alá tartozó országban névleg társuralkodói rangra emelte, ám a valódi hatalmat továbbra is ő maga gyakorolta. Magyar királyként férje esküt tett Pozsonyban a magyar rendek előtt 1741. szeptember 21-én, de nem koronázták meg. Hitvese halálát követően Mária Terézia 1765-ben elsőszülött fiát, a későbbi II. Józsefet tette meg jelképes társuralkodóvá. Szentmártoni Darnay Kálmán (1864 – 1945); régész, muzeológus, író, királyi tanácsos, kormányfőtanácsos, az Állami Darnay Múzeum alapító igazgatója. Országszerte elismert gyűjteménye révén a nemzet nevelője lett. Egymaga hozta létre és működtette Sümegen a Darnay Múzeumot, melyet 1907-ben az államnak adományozott. Vidéki viszonylatban a leggazdagabb múzeumok közé tartozott. 1937-ben a múzeumot – a Kisfaludy anyag kivételével – a keszthelyi Balatoni Múzeumba szállították át, ahol nagy része a második világégéskor megsemmisült. Ez a dokumentum az Állami Darnay Múzeum hagyatéka.
Cím(ek), nyelv | |
---|---|
nyelv | latin |
Tárgy, tartalom, célközönség | |
tárgy | Magyar történelem |
tárgy | Veszprém vármegye |
tárgy | Rendelet |
tárgy | Somody Erzsébet |
tárgy | Eőri - Miklós Ádám |
tárgy | Mesterházi Julianna |
célközönség | kutatók, szakemberek |
Személyek, testületek | |
létrehozó/szerző | Mária Terézia |
kiadó | Mária Terézia |
Tér- és időbeli vonatkozás | |
kiadás/létrehozás helye | Bécs |
térbeli vonatkozás | Bécs |
az eredeti tárgy földrajzi fekvése | Sümeg |
időbeli vonatkozás | 1768.04.09. |
Jellemzők | |
hordozó | papír |
méret | 22,5 x 33,5 cm |
kép színe | monokróm |
formátum | jpeg |
Jogi információk | |
jogtulajdonos | Kisfaludy Sándor Emlékház |
hozzáférési jogok | Fizetős hozzáférés |
Forrás, azonosítók | |
forrás | Kisfaludy Sándor Emlékház |
leltári szám/regisztrációs szám | 72.68.2431 |