Fejér György történettudós levele a "Codex Diplomaticus" című művével kapcsolatban. Fejér György római katolikus pap, teológiai doktor, prépost-kanonok, történettudós és az Egyetemi Könyvtár igazgatója. Fő műve a 42 kötetes latin nyelvű Codex diplomaticus Hungariae ecclesiasticus ac civilis. Fejér Mihály ácsmester és Keresztes Katalin fia volt. Apja a Festetics grófok uradalmi ácsmestere volt, akinek tizenegy gyermeke közül tíz a himlőben meghalt. Fejér György szintén megbetegedett, de életben maradt. Egészen fiatalon – szüleinek tudta nélkül – ment iskolába, és kezdett tanulni. 1775–1776-ban lépett a gimnáziumba. György 1779-ben Pestre került és 1783–1785-ben Budán és Pesten bölcselethallgató volt az egyetemen. Itt Katona István és Koppi Károly tanárok fejlesztették hajlamát és előszeretetét a magyar történelem iránt. 1785-től 1790-ig teológiát tanult Pozsonyban, hol az 1786–1787. tanévben a német nyelv tanulását is kötelezővé tették a növendékeknek. Szabadidejében franciául tanult. II. József császár halála után június 1. a növendékpapokat elbocsátották, a szeminárium megszűnt. Mint a székesfehérvári egyházmegye növendéke, 1790-ben pappá szentelték. Pappá szentelése után a Festetics és Ürményi családoknál magántanító lett. 1796-tól káplán volt Székesfehérvárott három évig és plébános Nagykovácsin tizenkettőig. Közben 1802-től a székesfehérvári papnevelő intézetben a dogmatikát tanította. 1808-ban a pesti egyetemen teológiai tanár lett. Amikor búcsút vett Nagykovácsitól, 2500 forintos kötelezvényt engedett át a templom javára, a plébánia-épület megújítására 600, a tűz által károsult községnek pedig 600 forintot adott, és azoknak, kik neki tartoztak, mintegy ezer forintot elengedett; utódjának harminckilenc esztendeig évenként harminc forintot hagyott; ezenkívül ezer pengő forintról úgy rendelkezett, hogy ennek kamatját (60 pengő forint) évenként a nagykovácsi szegények szétosszanak. 1818-tól 1824-ig Győrött mint iskolai s tanulmányi királyi főigazgató, királyi tanácsos és a boldogságos szűzről címzett pestújhegyi prépost működött. 1822-ben meghívták a Pozsonyban tartott nemzeti zsinatra, hol több tanácskozáson vett részt. 1824-ben a pesti egyetem könyvtárának igazgatójává nevezték ki. Közben, 1832–1833 és 1834–1835-ben a dogmatika helyettes tanára is volt; emellett misézett, temetett és a prédikációkat tartott. Több esztendeig ő volt az érseki biztos a városi ifjúság próbatételein. 1840-ben nyert kanonoki címet. 1843. áprilisában vált meg a könyvtár vezetésétől, nyugalomba vonult, de azután is Pesten lakott. Így ír önmagáról Az ember kiformáltatása című munkája (Buda, 1835) előszavában: Mivel a keleti népekkel kapcsolatban több munkát írt, az osztrák titkosrendőrség súlyosan megfenyegette. Szilasy János szavaival: "élete utolsó két évében is több munkát adott ki, melyek közül kettő oly nagy figyelmet gerjesztett, hogy talán csak igen agg kora, s nagyon elgyengült állapota menté meg nagyobb veszedelemtől. az 1851. február 7-i keltezésű munkája, ha napvilágot lát, csak bajokat vala neki szerzendő (...) nem vala magát képes jelen körülményebe illőleg belehelyezni. azért utolsó irományai feddést és fenyegetést vontak maguk után. Végrendeletében a keszthelyi árvák számára 46 ezer forintot; az ottani iskolának ösztöndíjakra 4000 forintot, ugyanazon célra a győrinek kétezer forintot hagyott; a vakok pesti, a süketek váci s az árvák pesti intézetéről már előbb intézkedett. Emlékbeszédet Toldy Ferenc mondott fölötte 1865. július 3. az egyetem nagy termében. Szentmártoni Darnay Kálmán (1864 – 1945); régész, muzeológus, író, királyi tanácsos, kormányfőtanácsos, az Állami Darnay Múzeum alapító igazgatója. Országszerte elismert gyűjteménye révén a nemzet nevelője lett. Egymaga hozta létre és működtette Sümegen a Darnay Múzeumot, melyet 1907-ben az államnak adományozott. Vidéki viszonylatban a leggazdagabb múzeumok közé tartozott. 1937-ben a múzeumot – a Kisfaludy anyag kivételével – a keszthelyi Balatoni Múzeumba szállították át, ahol nagy része a második világégéskor megsemmisült. Ez a dokumentum az Állami Darnay Múzeum hagyatéka.