Esztergom vármegye rendeinek közgyűlése V. Ferdinánd király meghívására a megtartandó országgyűlésre a megye részéről Reviczky Pált és Jagasics Sándort küldte ki. Fekete papírpecséttel ellátott dokumentum. Habsburg–Lotaringiai Ferdinánd (ismert még mint Ausztriai Ferdinánd főherceg, teljes nevén Ferdinánd Károly Lipót József Ferenc Marcellin, a Habsburg–Lotaringiai-házból származó osztrák főherceg, II. Ferenc német-római császár (1804-től osztrák császár) és Bourbon–Szicíliai Mária Terézia császárné legidősebb fiúgyermeke, 1835-től Ausztria császára és a Lombard–Velencei Királyság uralkodója I. Ferdinánd néven, valamint magyar, horvát és cseh király V. Ferdinánd néven 1848-as lemondatásáig. Ferdinánd császár és király a „Jóságos” ragadványnéven vált ismertté elmebéli állapota okán, melyet befolyásolható természete miatt olyan emberek használtak ki mint Klemens von Metternich kancellár, aki a valódi hatalmat gyakorolta. Ferdinánd volt uralkodóházának negyedik császára és királya a Habsburgok trónján. Nem születtek gyermekei. Édesapja I. Ferenc osztrák császár, magyar és cseh király volt. Édesanyja Ferenc császár és király második felesége, a Bourbon-házból való Mária Terézia Karolina nápoly–szicíliai királyi hercegnő német-római császárné volt, IV. Ferdinánd nápolyi király , később I. Ferdinánd néven nápoly–szicíliai király és Habsburg–Lotaringiai Mária Karolina Lujza főhercegnő leánya. 1831-ben feleségül vette a Savoyai-házból származó Mária Anna Karolina Pia szárd hercegnőt, I. Viktor Emánuel szárd–piemonti király leányát. Gyermekeik nem születtek Apjának 1835-ben bekövetkezett halála után lett Ausztria császára. A magyar trónt, V. Ferdinánd néven már 1830-ban megszerezhette. Ő volt az utolsó magyar király, akit Pozsonyban koronáztak meg. Ezenkívül még Csehország (1836-tól) és a Lombard–Velencei Királyság uralkodója (1838-tól) is volt. Ferdinánd helyett Metternich kancellár kormányzott, a császár csak az ő „bábja” volt. Udvaroncai és alattvalói „jóságosnak” nevezték, mivel bármilyen más jelző felségsértésnek minősült volna. Elmebeli képességeire néhány adalék jobban rávilágít. Hat nyelven beszélt kiválóan: németül, magyarul, csehül, olaszul, franciául és horvátul, többféle hangszeren játszott tehetségesen, míg felesége, Savoyai Mária Anna császárné és királyné élete végéig sem tanult meg tökéletesen németül, és mindvégig olaszul beszélt férjével. Az 1848 márciusi bécsi forradalom idején az utcai tüntetéseket és zavargásokat látva Ferdinánd érdeklődött segédtisztjétől: „Miért zajong ez a sok ember?” A válasz ez volt: „Forradalmat csinálnak, felség.” Mire a császár: „Ahá, és szabad ezt nekik?” (közismert bécsi akcentusával). Az 1866-os königgrätzi vereség után annyit mondott: „Ezt még én is meg tudtam volna csinálni.” Életrajzírói, kortársai általában úgy írtak róla, hogy szívélyesen viselkedett mindenkivel, de az uralkodó, irányító képességnek teljesen híjával volt. Rendkívül befolyásolható személyiségként mindig annak adott igazat, akivel utoljára beszélt. (E tulajdonságára építette hatalmát Metternich, aki már 1835 előtt is a befolyásolható Ferdinánd trónöröklését támogatta a trónörökös legidősebb öccsével, Ferenc Károly főherceggel szemben). 1848 márciusában engedményeket tett Batthyány Lajos magyar miniszterelnök független kormányának, bár az érdemi tárgyalásokat öccse, Ferenc Károly főherceg folytatta. A forradalom hadi eseményei miatt udvarával Innsbruckba menekült. Augusztusban visszatért Bécsbe, de az októberi bécsi felkelés miatt a morvaországi Olmützben keresett menedéket. (Általában úgy tanítják, hogy a forradalom hatására írta alá a törvényeket. Ez vitatott információ.) 1848. december 2-án az udvari kamarilla lemondatta minden címéről unokaöccse, Ferenc József főherceg (Ferenc Károly főherceg és Zsófia főhercegné fia) javára. (Magyarországon vitatták e lemondás szabályosságát, ezért a magyarok egészen az 1849. április 14-i trónfosztásig őt tekintették magyar királynak.) Törvényeit és rendeleteit az új császári kormány semmisnek tekintette. A leköszönt Ferdinánd ezután feleségével visszavonultan élt Morvaországban, és meglehetősen ügyesen, tehetségesen igazgatta birtokait. Prágában hunyt el. A Habsburg uralkodók hagyományos nyughelyén, a kapucinusok bécsi templomának (Kapuzinerkirche) császári kriptájában temették el. Szentmártoni Darnay Kálmán (1864 – 1945); régész, muzeológus, író, királyi tanácsos, kormányfőtanácsos, az Állami Darnay Múzeum alapító igazgatója. Országszerte elismert gyűjteménye révén a nemzet nevelője lett. Egymaga hozta létre és működtette Sümegen a Darnay Múzeumot, melyet 1907-ben az államnak adományozott. Vidéki viszonylatban a leggazdagabb múzeumok közé tartozott. 1937-ben a múzeumot – a Kisfaludy anyag kivételével – a keszthelyi Balatoni Múzeumba szállították át, ahol nagy része a második világégéskor megsemmisült. Ez a dokumentum az Állami Darnay Múzeum hagyatéka.