Emich Gusztáv nyomdász Cicero levelei hat kötetben megrendelő levele, felhívása.Rajta Lendvay Márton Pest, Kerepesi út 62. szám alatti lakó színész sajátkezű írása, mint megrendelő. Ifjabb Lendvay Márton (Kolozsvár, 1830. szeptember 14. – Balatonfüred, 1875. július 12.) magyar színész. Id. Lendvay Márton fia. Id. Lendvay Márton és Jeremiás Karolina fia. Szülővárosában, Kolozsvárott járt iskolába. 1844-ben szülei Pestre vitték, hogy tanulmányait folytassa, azonban ő Székesfehérvárra ment és ott színész lett 1847-ben Kilényi Dávid és Latabár Endre székesfehérvári társulatánál. A Rabló vadászok egy jelentéktelen szerepében lépett fel először. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban mint honvéd harcolt, jelen volt Buda ostrománál és 1849. július 11-én az igmándi csatában sebet kapott; ekkor Komáromban a 203. zászlóaljhoz századosnak osztották be. A kapituláció után ismét színész lett és vidéken szerepelt, 1850-ben Győrött, 1851-ben Kolozsvárott, 1852-ben Temesváron, majd 1852. augusztus 27-én a Nemzeti Színházhoz szerződött. 1853-ban Pestet elhagyva Kolozsvárra ment, 1854-ben Nagyváradon, Debrecenben játszott, több erdélyi és magyarországi nagyváros közönségeinek kedvence lett. 1855. október 16-án lépett föl Pesten újra. Miután több szerepben is sikert aratott, újra szerződtették. 1858-ban vette feleségül Fáncsy Ilkát, Fáncsy Lajos színész lányát. Először hősszerelmeseket alakított, majd édesapja halála után az ő szerepkörét vette át. Daliás termete, szép hangja, kedves arca erre a szerepkörre utalta, de drámai erőben, sőt tehetségben sem érte utol apját. Öltözködését, viselkedését könnyed bohémia jellemezte. Játéka romantikus volt, túlzó pátosszal, hiányzott belőle az átélés, az eredetiség. Legsikeresebb alakításai a szerelmesek hősei. Emich Gusztáv (Buda, 1814. november 3. – Pest, 1869. április 3.) könyvkereskedő, kiadó, nyomdász. Fia, ifj. Emich Gusztáv könyvkiadó, nyomdatörténeti és természetrajzi író. Édesapja, Franz Emich pékmester Sziléziából érkezett Pestre; 1812-ben tette le a polgáresküt. Később egy gazdag polgárlányt vett feleségül, Czigelmaister Klárát. Emich tanulmányait a pesti magyar piaristáknál kezdte, majd a pesti egyetemen jogot hallgatott, később azonban a könyvkereskedői pályát választotta. Eggenberger József könyvkereskedésében kezdett, majd szakmai tapasztalatok szerzése céljából több évig dolgozott Párizsban, Lipcsében és Bécsben, majd hazatért Pestre, ahol végleg letelepedett. 1842. május 23-án a pesti belvárosi plébániatemplomban feleségül vette Anderl Jozefa Vilhelminát. 1842-ben nyitotta meg „nemzeti könyvkereskedését” a Kígyó téren. Rövid idő alatt a magyar irodalmi élet egyik legnépszerűbb alakja lett. Üzlete a kor politikai és irodalmi vezéralakjainak találkozóhelye lett. A könyvkereskedésnek ezt a szerepét annyira méltányolta Széchenyi István, hogy felvette Emich Gusztávot az angol klubok mintájára létrehozott Nemzeti Casino tagjai közé. Az üzlet vevőkörében, később pedig Emich baráti körében találjuk Toldy Ferencet, Eötvös Józsefet, és más nagy írókat is, mint például Kemény Zsigmondot vagy Jókai Mórt. Emich könyvkereskedői és könyvbizományosi tevékenysége mellett könyvkiadói vállalkozásba is fogott. Felismerve az erősödő nemzeti, hazafias érzésekből fakadó igényeket, rövidesen ő lett a magyar irodalom egyik legismertebb patrónusa. Például Emich ismerte fel Petőfi tehetségét. A költő már 1841-ben is felkereste Emichet versei kiadása végett, de akkor a kiadó még nem látott benne fantáziát. Azonban 1844-ben már ő adta ki A helység kalapácsa című vígeposzt, ami jó üzletnek bizonyult, rendre jelentek meg belőle az újabb kiadások. 1847-ben jelent meg Petőfi Sándor összes költeményeinek gyűjteményes kiadása, melyért a költő 500 forintot kapott. A szerződés eredetileg egy kiadásra szólt, azonban néhány hónap múlva Emich újra megkereste Petőfit, s mindenkorra megvette költeményeinek kiadási jogát 1500 forintért. 1848-ban meg is jelent a második kiadás. 1848 tavaszán az általa alapított Honderű című lapnak Reformra változtatta a címét. A lap heti kétszer jelent meg nyolc oldal terjedelemben. A lap szerkesztői Nádaskay Lajos és Zerffi Gusztáv voltak. A fejléc alatt a következő jelszó volt olvasható: „Szabadság, egyenlőség, testvériség”. A Reform 1848. július elejétől napilap lett, s cikkeivel a sajtószabadságért harcolt. A lap összesen négy hónapig működött. A szabadságharc leverése után a '48-as kormánynak tett szolgálatai miatt elkobozták Emich Gusztáv kiadványainak jelentős részét. Üzlettársát, Eisenfels Rudolfot sáncfogsággal sújtották a szabadságharc idején nyomdájában kinyomtatott proklamációk és röpiratok miatt. Emich azonban csendestársként tovább dolgozhatott a nyomdában. 1850. március 9-én jelent meg a Pesti Napló első száma, amelyet Eisenfels nyomdájában nyomtattak ki. Július 25-étől lett Emich a lap hivatalos kiadója. Eisenfels júliusban szabadult amnesztiával. Ezután 1852-ig dolgoztak együtt, amikor Eisenfels átengedte a tulajdonjogát Emichnek. A nyomda ekkor az Úri utca és a Zsibárus (Párisi) utca sarkán lévő házban működött. Emich Gusztávot az MTA 1860. április 18-i ülésén a „Magyar Tudományos Akadémia nyomdásza” címmel ruházták fel. Az MTA kiadványainak nyomtatása megszilárdította a pozícióit, és állandó megrendeléseket hozott számára. Mivel az MTA nagyfokú igényességet is követelt, ezért Emich a nyomdáját állandóan fejlesztette és modernizálta. Az 1867-es kiegyezést követő tőkés ipari fejlődés lehetőségei, a vállalat gyorsabb fejlesztése arra ösztönözte Emich Gusztávot, hogy részvénytársaságot alapítson. Az 1868. július 3-án alakult Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Rt. tagjai között megtalálhatóak mind a banktőke, mind az irodalom kitűnő képviselői. Az első igazgatóság tagjai között volt Deutsch Jakab bankár, Kandó Kálmán, Kemény Zsigmond és Jókai Mór. Az igazgató Emich Gusztáv volt. A tőkeerős részvénytársaság jól fejlődött, s már az alapítás évében megvette Wolf János betűöntödéjét, és napirendre tűzte a lassú sajtóprések kicserélését termelékenyebb nyomdagépekre. Huszonhat évi kiadói munkássága alatt 663 művet adott ki, amiből 629 magyar nyelvű volt. A Ferenciek terén, a Teleky-féle házban működő nyomdája folyamatosan fejlődött. Mintegy kétszáz dolgozójával ez volt Magyarország legnagyobb nyomdája az ezernyolcszázhatvanas évek elején. A nyomdászat terén kifejtett tevékenységéért a magyar kormány ajánlására a király „emőkei” előnévvel nemességet adományozott neki. 1869. április 3-án hunyt el hörgőtágulásban Pesten. A Kerepesi temetőben helyezték örök nyugalomra neves pályatársai közé. A vállalat vezetését fia, ifj. Emich Gusztáv vette át. Emich nevéhez fűződik a Budapesti Hírlap, a Magyar Posta, a Pesti Hírnök, az Új Magyar Múzeum, a A Hon, a Koszorú, a Fővárosi Lapok, a Szépirodalmi Lapok, a Budapesti Képes Újság, az 1848, Gyermekbarát, Ifjúság lapja, a Magyar Akadémia Értesítője, Statisztikai Közlemények, Bolond Miksa és sok más napilap és folyóirat. Az ő gondozásában jelent meg két Táncsics Mihály-kötet: a Magyarok Története és a Magyar Nyelvtudomány. 1853-tól az övé volt Jókai Mór minden új regényének kiadási joga. 1858-ban a Szent István Társulat megbízásából kiadta az Encyklopédiát, 1864-től pedig nála jelentek meg a Nemzeti Színház színlapjai. 1866-tól az ő nyomdájában készültek az országgyűlési nyomtatványok és 1867-től a postaigazgatóság hivatali kiadványai. 1867-ben Emich Gusztáv adta ki a Bécsi Képes Krónikát, ami a párizsi világkiállításon aranyérmet nyert. A külföldi írók közül többek között Dumas, Dickens, Voltaire és Molière műveit adta ki. Emich Gusztáv kiadványainak nagy részét az MTA kiadványai tették ki. Szentmártoni Darnay Kálmán (1864 – 1945); régész, muzeológus, író, királyi tanácsos, kormányfőtanácsos, az Állami Darnay Múzeum alapító igazgatója. Országszerte elismert gyűjteménye révén a nemzet nevelője lett. Egymaga hozta létre és működtette Sümegen a Darnay Múzeumot, melyet 1907-ben az államnak adományozott. Vidéki viszonylatban a leggazdagabb múzeumok közé tartozott. 1937-ben a múzeumot – a Kisfaludy anyag kivételével – a keszthelyi Balatoni Múzeumba szállították át, ahol nagy része a második világégéskor megsemmisült. Ez a dokumentum az Állami Darnay Múzeum hagyatéka.