Ez a dokumentum Reischl Imre kézzel írott levele, melyet Darnay Kálmánnak, a sümegi Állami Darnay Múzeum igazgatójának küldött. Baráti hangvételű levél, melynek tárgya a keszthelyi Balatoni Múzeum felújítása, illetve a sümegi múzeum azzal való egyesítése. Reischl Imrét 1912-ben választották városbírónak, mai kifejezéssel polgármesternek, és 1936-ig állt Keszthely élén. Az ő idejében új utcák létesültek, s megépült például a kármelita bazilika, a kolostor, a postapalota, a református és az evangélikus templom, a leányiskola, a Balatoni Múzeum, továbbá elkészült a strand a Szigetfürdő mellett. Építészmérnök, sörgyáros és a Hévízfürdő igazgatója is volt. Felmenői 1844-ben költöztek Keszthelyre, ahol szinte azonnal bekapcsolódtak az akkori nagyközség társadalmi életébe, s ezt az aktív munkásságot folytatta az 1869-ben született Reischl Imre. Reischl Vencel (1818–1893) Morvaországból telepedett át országunkba. Keszthelyen élete 1844-ben indult, amikor előbb bérbe vette, majd megvásárolta Festetics család sörházát. 1861-ben Keszthely polgárai megválasztották városbírónak. Reischl Imre (1869–1938) Reischl Vencel unokaöccsének a fia volt. Nevükhöz fűződik a város gazdasági életének fellendítése. Sümeg város Veszprém vármegyében, a Sümegi járásban. A település eredetileg Szent István király korától az 1950-es megyerendezésig Zala vármegyéhez tartozott. A város számos történelmi emlékkel és műemlékkel büszkélkedhet. Legismertebbek a sümegi Vár, a Püspöki Palota, Kisfaludy Sándor szülőháza és az őskori kovakő bánya. Szentmártoni Darnay Kálmán (1864 – 1945) régész, muzeológus, író, királyi tanácsos, kormányfőtanácsos, az Állami Darnay Múzeum alapító igazgatója. Országszerte elismert gyűjteménye révén a nemzet nevelője lett. Egymaga hozta létre és működtette Sümegen a Darnay Múzeumot, melyet 1907-ben az államnak adományozott. A múzeum vidéki viszonylatban a leggazdagabbak közé tartozott. 1937-ben a múzeum kiállítási tárgyait – a Kisfaludy anyag kivételével – a keszthelyi Balatoni Múzeumba szállították át, ahol nagy része a második világégéskor megsemmisült. Ez a dokumentum az Állami Darnay Múzeum hagyatéka.