Nyilatkozat (másolat)

szöveg

Darnay Kálmán sümegi lakos nyilatkozata , hogy megengedi, hogy a sümegi 130.sz tulajdonosi jegyzőkönyvben foglalt ingatlanaira 2663/907 számú végzéssel a sümegi takarékpénztár javára 20.000 korona vételári tőke, ennek 6%-os kamata és 400 korona óvadék erejéig bekebelezett zálogjog a sümegi 1657 sz, tulajdonosi jegyzőkönyvben 173 hrsz.alatt foglalt házbirtokára saját költségére bekebeleztessék. A nyilatkozaton 1 koronás illetékbélyeg található. Sümeg város Veszprém vármegyében, a Tapolcai járásban. A település eredetileg Szent István király korától az 1950-es megyerendezésig Zala vármegyéhez tartozott. A város számos történelmi emlékkel és műemlékkel büszkélkedhet. Legismertebbek a sümegi Vár, a Püspöki Palota, Kisfaludy Sándor szülőháza és az őskori kovakő bánya. Szentmártoni Darnay Kálmán (szül: Dorner Kálmán, Sümeg, Zala vármegye, 1864. május 11. – Sümeg, Zala vármegye, 1945. július 3.) régész, muzeológus, író, királyi tanácsos, magyar királyi tanácsos és magyar kormányfőtanácsos, az állami Darnay-múzeum alapító igazgatója. Felmenője a Sopron vármegyei lakó Dorner Péter, 1645. október 24-én III. Ferdinánd magyar királytól szerzett nemességet. Dorner Kálmán 1864. május 12-én született Sümegen. Édesapja Dorner Kajetán (1828–1907) kereskedő volt; ő magyarosíttatta a család nevét 1884-ben Darnayra, majd 1915. augusztus 16-án erre királyi engedélyt szerzett, valamint az uralkodó a "szentmártoni" nemesi előnevet adományozta neki.] Darnay Kálmán édesanyja eiterizi Eitner Anna (1837–1912), a koronás arany érdemkereszt tulajdonosa, a Sümegvidéki Vöröskereszt egylet elnöke volt, akinek a szülei Eitner József (1785–1845), Sümeg város bírája, és Paczer Anna (1807–1874) voltak. Darnay Kálmán testvérei: Darnay Károly, Darnay Béla, Darnay István (1861–1895), Darnay Géza, Darnay Kajetán, Brenner Elekné Darnay Anna, és Kaiser Lajosné Darnay Emma voltak. Iskoláit szülőhelyén és apja kérésére a kereskedelmi akadémiát Grazban végezte, ezután Ausztriában és Németországban utazgatott, ahol felkereste az ottani múzeumokat, régiségboltokat is. A kereskedői pályát választotta, de szabadidejét a régészetnek szentelte. 1887-ben átvette édesapja vaskereskedését, melyet később fűszerüzlettel is kibővített. A környéken régészeti ásatásokat folytatott. A régiséggyűjtési szenvedélye 1877-ben kezdődött, ekkor a sümegi várban egy reneszánsz díszes sarkantyút talált. Hamarosan tekintélyes gyűjteményre tett szert régiségekből. Gyűjteményét feldolgozta, rendszerezte, ezalatt vaskereskedését alkalmazottra bízta. Később tanítványa lett Rómer Flórisnak, Pulszky Ferencnek és Hampel Józsefnek; majd bekapcsolódott a Rómer Flóris, Pulszky Ferenc és Hampel József irányításával folyó régészeti feltárásokba. Régészeti megfigyeléseit szakfolyóiratokban (Archaelogiai Értesítő, Archaeologiai Közlemények, Múzeumi és Könyvtári Értesítő, Zalai Közlöny) publikálta. 1889-ben részt vett Berlinben a régészeti konferencián. 1890-ben az Országos Régészeti és Embertani Társulat igazgatói választmányának tagjává választották. Régészeti leletekből álló gyűjteményét az államnak adta (1907), és az abból létrejött múzeumnak igazgatója is volt. Később a gyűjtemény nagy részét más múzeumnak adták át. Behatóan foglalkozott Kisfaludy Sándor életével és munkásságával. 1897-ben az író könyvtárát, levéltárát és kéziratait ő ajándékozta a Magyar Nemzeti Múzeumnak (2154 nyomtatvány, 1017 oklevél, 118 kötet kézirat). 1915. augusztus 18-án Ferenc József császár Darnay Kajetánnak a rokonainak, köztük Darnay Kálmánnak, megengedte a névváltoztatást és a "szentmártoni" nemesi előnevet adományozta nekik. Darnay Kálmánt 1927-ben Sümeg díszpolgárává választották. 1899. július 4-én Sümegen, feleségül vette a helyi jómódú polgári származású Luiszer "Linka" Karolin Anna Jolán (Vöckönd, 1882. május 5.) kisasszonyt, akinek a szülei Luizer Lajos, földbirtokos, és Giugli Terézia voltak. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium megbízásából ő vezette 1895-ben a millenniumi ásatásokat a Dunántúlon, Sümeg környékén; többek között Csabrendeken, Csobáncon, Somlón, Szalacskán, Lesencetomajon, Nagykapornakon és Zalaszántón is. Négyezernél több sírt tárt fel, az itt feltárt leletekkel rakta le a sümegi múzeum alapjait. A Somogyban folytatott kutatásainak eredménye a szalacskai kelta pénzverő és öntőműhely feltárása is. 1897-ben a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajándékozta a családja birtokában levő 3600 kötetes Kisfaludy Sándor-könyvtárat és a Kisfaludy család iratait is. Közel 20 ezer darabból álló hadtörténeti, néprajzi és iparművészeti gyűjteményét. Ez a terv eredetileg 1887-ben egy, a sümegi várban előkerült sarkantyú adott gondolatot Darnay Kálmánnak múzeum megalapítására. Saját költségén rendezte be a Sümegi Múzeumot, ahol bemutatta a gyermekkora óta gyűjtött zalai és somogyi történeti és néprajzi emlékeket. Évtizedekig nagy buzgalommal növelte a múzeum anyagát. 1901. elején jó barátja, Malatinszky Ferenc zalacsányi földbirtokos, a Darnay Kálmán féle múzeumnak ajándékozta a Nóvák család régi irattárát: az irattár érdekes okmányokat tartalmazott a 15.—17. század első feléig. Legbecsesebb darabja Werböczy Ítélőmester a nagy törvénytudós által hozott Ítélet, okirat sok becses okmány, levél volt. 1908-ban felajánlotta gyűjteményét a nemzetnek, azzal a feltétellel, hogy míg él, Sümegen tartják. A múzeumot Állami Darnay Múzeumnak ismerték és attól kezdve annak az igazgatója lett. 1911-ben, Darnay a Múzeumok és Könyvtárak Országos Felügyelőségének kolozsvári régész tanfolyamára járt. Az első világháború és az utána következő infláció Darnayt anyagilag teljesen tönkretette, azonban elismerésképpen 1922-ben kormányfőtanácsosi címmel tüntetik ki. Anyagi gondok miatt 1922-ben bezárta a múzeumot ideiglenesen, de a minisztérium rendkívüli segélyekkel, majd 1927 januárjától havi 400 pengő életjáradékkal biztosította a múzeumvezető munkáját. 1938-ban a múzeum fő részét Sümegről a Keszthelyi Múzeumba szállították át, csak a Kisfaludy-emlékek maradtak Sümegen, ebből nyílt meg 1951-ben a sümegi Kisfaludy Emlékmúzeum. Sajnos azonban, a Keszthelyre került gyűjtemény a világháború végén – amikor a front elől nyugatra akarták menteni – a zalaegerszegi pályaudvaron bombázás következtében, 1945. március 28.-án, nagyrészt megsemmisült. Darnay Kálmán még értesült gyűjteménye sorsáról; talán ez is hozzájárult, hogy 1945. július 3.-án meghalt.] Számos értekezést írt az Archaeologiai Értesítőbe, ő az első hazai összefoglaló archeológiai kézikönyv szerzője is. Régészeti publikációin kívül szépirodalmi műveket is írt. Hazafias és szerelmes novelláit – kezdetben Hiksos álnéven – a helyi újságok és az Ország–Világ, vadászelbeszéléseit a Nimród közölte. Színdarabokat is írt. Történelmi regényeiben régészeti élményeit örökítette meg. Főmunkatársa volt az 1897-ben induló Sümeg és Vidéke című lapnak. Újságokat indított – ezeket a múzeum gyarapítóinak adta ajándékba – a Házibarátot (1899) és az Ingyen Naptárat (1905–14), ezenkívül kiadta A sümegi Sz. Mária című kalendáriumot is. Sümeget kultúrközponttá kívánta fejleszteni, művésztelep létrehozásán fáradozott. Elnökének választotta a sümegi Kisfaludy-Kör és a Színpártoló Egyesület, tagja volt a győri Kisfaludy-Körnek, a Balaton Szövetségnek, a Balaton Társaságnak, valamint az Országos Régészeti és Embertani Társulat igazgatói választmányának és a "Hubertus" Magyar Vadászok Országos Egyesülete igazgatótanácsának is. Régészeti és egyéb tárgyú dolgozatai a következő lapokban és folyóiratokban jelentek meg: Zalai Közlöny (1880. Római lelet, 1882. Kisfaludy Sándor mint író és társadalmi ember, Régészet, 1877-től előfordult leletek, 1883-84. Tárczák, 1885. Kopácsy József hercegprímás életéből, Mutatvány a Kisfaludy-család levéltárából, Első hazai régészeti kongresszus, 1888. Utitárczák, Őskori temető, Tiz évi kutatásom Sümegh és vidékén, 1889-90. Humoros tárcák, Kisfaludy Károly), Magyarország és a Nagyvilág (1880. Kisfaludy S. kiadatlan levelezéseiből), Archaeológiai Értesítő (1884. 1887. Csabrendeki ásatásom, 1888. Ujabb kutatásaim, 1889. Zala megyei bronzleletek, Sümegi etruszk bronzedények, Nyomok a dobroni urnatemetőből, Rézkori emlékek Zala megyében, Újabb adatok a csabrendeki urnatemetőhöz), Keszthely (1885. Sümeghi bronzlelet, 1889. Márcz. 2. Sümeghen, karcolat), Budapesti Újság (1887. 318. sz. Kossuth imája), Pécs (1889. Réz és bronzkorról és Tört. Régész. melléklapjában: Őskorról, Etruszk bronzedények Zalában), Zala megye (1890. Őskori lelet és tárcák Hisos álnév alatt), Magyar Szalon (1890. Kisfaludy Sándor mint physiognomus, Boszorkányvilágból, Népvándorlási temetkezések.) Elismerései: • 1898-ban munkássága elismeréséül a koronás arany érdemkereszttel jutalmazták. • 1910 szeptember 14.-én királyi tanácsosi címet I. Ferenc József magyar királytól. • 1922-ben kormány-főtanácsosi címet kapott. • 1927-ben Sümeg város díszpolgárává választotta. Munkái: • Sümeg és vidékének őskora (Budapest, 1899) • Magyarország őskora (Pozsony – Budapest, 1900) • Somogy vármegye őskora (Budapest, 1913) • Gisimár (regény, 1913, Kaposvár) • Tagisir (regény, 1921, Budapest) • Testőrszerelmek (regény Kisfaludy Sándorról, Budapest, 1926) • Kaszinózó táblabírák (anekdotagyűjtemény, I–II., Budapest, 1928) • Bujdosó gyöngysor (történeti regény, Budapest, 1928) • Kaszinozó táblabírák (I-II. kötet Budapest 1919) • Sümegi útikalauz (Sümeg, 1930) • Elkésett csók (Budapest, 1930) Ez a dokumentum az Állami Darnay Múzeum hagyatéka.

Cím(ek), nyelv
nyelv magyar
Tárgy, tartalom, célközönség
tárgy Magyar Járásbíróság Sümegen
tárgy Sümegi Takarékpénztár
tárgy Darnay Kálmán
tárgy Nyilatkozat másolat
tárgy Zala vármegye
tárgy Tapolcai járás
tárgy Sümeg
tárgy Pénzügy
tárgy Múzeumtörténet
tárgy Állami Darnay Múzeum
célközönség kutatók, szakemberek
Személyek, testületek
létrehozó/szerző Magyar Járásbíróság Sümegen
kiadó Magyar Járásbíróság Sümegen
Tér- és időbeli vonatkozás
kiadás/létrehozás helye Sümeg
térbeli vonatkozás Sümeg
dátum 1907-12-21
időbeli vonatkozás 1907.12.21.
Jellemzők
hordozó papír
méret 697,32 KB
formátum pdf
Jogi információk
jogtulajdonos Kisfaludy Sándor Emlékház
hozzáférési jogok Fizetős hozzáférés
Forrás, azonosítók
forrás Kisfaludy Sándor Emlékház