Bibliográfia, melyet Egerszegi Ferenc írt Darnay Kálmánról. Sümeg város Veszprém vármegyében, a Tapolcai járásban. A település eredetileg Szent István király korától az 1950-es megyerendezésig Zala vármegyéhez tartozott. A város számos történelmi emlékkel és műemlékkel büszkélkedhet. Legismertebbek a sümegi Vár, a Püspöki Palota, Kisfaludy Sándor szülőháza és az őskori kovakő bánya. Szentmártoni Darnay Kálmán (1864 – 1945) régész, muzeológus, író, királyi tanácsos, kormányfőtanácsos, az Állami Darnay Múzeum alapító igazgatója. Országszerte elismert gyűjteménye révén a nemzet nevelője lett. Egymaga hozta létre és működtette Sümegen a Darnay Múzeumot, melyet 1907-ben az államnak adományozott. A múzeum vidéki viszonylatban a leggazdagabbak közé tartozott. 1937-ben a múzeum kiállítási tárgyait – a Kisfaludy anyag kivételével – a keszthelyi Balatoni Múzeumba szállították át, ahol nagy része a második világégéskor megsemmisült. Egerszegi Ferenc (Sümegcsehi, 1921. febr. 28.–Veszprém, 2006. ápr. 30.) tanár, iskolaigazgató. 1944-ben az Esztergomi Ferences Gimnáziumban érettségizett. 1946-ban a Pápa Tanítóképző Intézetben tanítói, 1956-ban a Pécsi Pedagógiai Főiskolán magyar szakos tanári oklevelet szerzett. 1946-ban tanító Budapesten, 1947-ben Kisvásárhelyen, 1948-ban Mihályfán, 1949-ben Sümegen. 1950-től 1956-ig tanulmányi felügyelő a Sümegi Járási Tanács művelődési osztályán. 1956-tól 1963-ig igazgatóhelyettes, 1963 és 1981 között igazgató a sümegi Ady Endre Általános Iskolában. Pedagógus és közíró, a megyei lap külső munkatársa, ismeretterjesztő előadások, pedagógiai kísérletek, kultúrmunkás, rendező–szerkesztő volt. 1963-tól a Magyar Pedagógiai Társaság, 1996-tól a Neveléstörténeti Társaság tagja. 1956-ban az Oktatásügy Kiváló Dolgozója, 1973-ban a Vajda Péter-díj, 1976-ban Veszprém Megyéért arany fokozat, 1981-ben a Munka Érdemrend ezüst fokozata, 1994-ben Pro Comitatu, és a Kisfaludy Sándor-emlékplakett kitüntetésekkel ismerték el munkásságát. 1997 Sümeg Város Díszpolgárává választották. A Sümegi Írások sorozatot 1995-től a Ferences Kalendárium köteteit szerkesztette. Több száz verse, pedagógiai pályaművek, egyéb írása jelent meg a Köznevelésben, valamint a helyi és megyei periodikákban.