Oktatás. Első Tudósítványa a Sümeg Mezővárosi alreál tanodának 1857-1858. tanévben, Budán, 1858. című műből részletek. Sümeg város Veszprém vármegyében, a Tapolcai járásban. A település eredetileg Szent István király korától az 1950-es megyerendezésig Zala vármegyéhez tartozott. A város számos történelmi emlékkel és műemlékkel büszkélkedhet. Legismertebbek a sümegi Vár, a Püspöki Palota, Kisfaludy Sándor szülőháza és az őskori kovakő bánya. A kézzel írt jegyzeteket Kovács J. András írta. Kovács József András (Sümeg, tanár)(1906-1967). Elemi iskolába Aknaszlatinán járt, a gimnáziumot Máramarosszigeten kezdte. 1918–1919-ben Aknaszlatinán a sóbányában dolgozott, hogy a család megélhetését biztosítsa. 1920-ban a családot Magyarországra telepítették. Pásztón járt polgári iskolába, 1927-ben Nyíregyházán tanítói oklevelet, 1932-ben Szegeden tanári diplomát szerzett. 1932-től 1945-ig több városban tanított, Csáktornyán polgári iskolai igazgató volt. Az 1946–1949-es években Jánosházán iskolaigazgató. 1949 után Sümegen tanár, iskolaigazgató, 1951-től a Kisfaludy Sándor Múzeum igazgatója. Először Nyíregyházán jelentek meg írásai a szabolcsi népszokásokról. Itt Bessenyei-díjat kapott. Sümegen élve a város és környéke történetének kutatásával foglalkozott, a Veszprém megyei újságban jelentek meg tanulmányai. Több kötetet kitevő kézirathagyatéka maradt. Ramassetter Vince, Ramassetter Vince Lipót (Sümeg, 1806. február 8. – Sümeg, 1878. május 10.) kékfestő, iskolaalapító, városi tanácsnok. Ramazetter Károly testvérbátyja. Ramasetter Lipót és Klausz (Kraus) Erzsébet fia. A család a mai Deák Ferenc utca 8. szám alatt lakott. Édesapja Németalföldről települt Magyarországra. Kőszegen és Győrött járt gimnáziumba, majd folytatva apja mesterségét, ő is kékfestő lett. Emellett foglalkozott borkereskedéssel, kádárüzemet működtetett, sőt még papírt is gyártott. Az 1840-es évek derekán vált közismertté és népszerűvé, amikor a Védegylet mozgalmat támogató hölgyek az ő kelméit hordták. 1848-ban Sümeg mezőváros polgármesterévé választották. A felvidéki Árva megyei Babróból származó Kompanik Zsófiával 1836-ban kötött házasságából két gyermeke született, de mindkettőjük fiatalon meghalt. Szülővárosa gyermekeinek iskoláztatását alapítványokkal támogatta. Előbb (1846-ban) az iparostanoncok oktatását, majd 1855 áprilisában egy reáliskola létrehozását pártfogolta alapítványaival. Úttörő érdemei voltak a sümegi elemi iskola négy osztályossá szervezésében. Az 1850-es évektől fáradhatatlanul agitált az iskolafejlesztés mellett. 1864-ben az elemi leányosztályok, majd 1872-ben az óvoda számára ajándékozott telket és házat. Több alkalommal, így 1875-ben kelt végrendeletében is nagy összegeket áldozott Sümeg iskoláinak fejlesztésére. 1878-ban hunyt el végelgyengülésben, Kovács Zsigmond veszprémi püspök temette május 12-én. Szülővárosa szobrot emelt, és díjat alapított a tiszteletére. A Ramassetter-díjat minden év augusztus 20-án adják át a Sümeg városért sokat tevékenykedő szerencséseknek.