Hétfői lapszemle 1914-ből – Keszthelyi Hírlap 1914. március 8.

2021.03.08. 08:00

Mi minden volt hír sok-sok évtizeddel ezelőtt? Vajon változott-e ez idő alatt, hogy mit tekintenek a szerkesztők, valamint az olvasók hírértékűnek? Ezen a hétfőn is elmerülünk a Keszthelyi Hírlap híreiben.

Mezítelen örült az utcán. Nagy ribilliót idézett elő a múlt szerdán éjjel P. József cserszegtomaji őrült, aki egy őrizetlen pillanatban, teljesen mezítelen állapotban megszökött hazulról és bolyongása közben Keszthelyre vetődött. A szegény őrültet – aki bolyongása közben több helyen megsérült – nagy küzdelem után néhány gazdász és a boltőrök fogták el, és bekísérték a városházához, ahonnét másnap reggel hozzátartozói szállították haza, Cserszegre.

Ajándék a Balatoni Múzeumnak. Bíró Pál miniszteri tanácsos két díszkötésű könyvet, Bálványosi László főerdész egy középkori sarkantyút, Péry János magányzó pedig Magyarország vármegyéinek régi térképgyűjteményét volt szíves a Balatoni Múzeumnak ajándékozni. A nemesszívű ajándékozóknak ez úton is köszönetet mond a vezetőség.

kh_140308_ad

A tanítók nyugdíjrevíziója. A tanítók nyugdíjalapja egyik az ország leggazdagabb nyugdíjalapjának, és mégis nagyon messze mögötte marad a tanítók nyugdíjellátása más tisztviselőkénél. Az özvegyi kegydíj pedig oly lehetetlenül kevés, hogy a mai, megváltozott megélhetési viszonyok között arra sem elég, hogy kenyérrel lakjék jól az illető. A magyarországi tanítók országos szövetsége fölhívta a vidéki tanítóegyesületeket, hogy forduljanak kérvénnyel a magyar képviselő házhoz, hogy a nyugdíjügyet vegyék tárgyalás alá. A zalamegyei általános tanítóegyesület erre vonatkozó kérvényét szintén elküldi a képviselőházhoz.

Zala kultúrája. Deák Ferenc vármegyéje ugyancsak nem büszkélkedhetik fejlett kultúrájával. Szirmai Miksa tanfelügyelő jelentése szerint ugyanis Zalában nem kevesebb, mint nyolcezer tanköteles gyermek van részben iskola, részben pedig tanító nélkül. Szegény Zala!

Az első pillangó. A virág és a pillangó, mintha csak egy napon ébrednének életre. Amint a hó alól ki kandikál a bájos kis hóvirág, meg az illatos ibolya, a pillangó szárnyre kel, s libegve, csapongva keresi a nyíló virágok mézédes kelyhét, hogy gyönyörrel élvezhesse az élet örömeit. Csak néhány nap óta nyílt enyhébbre az idő, csak néhány nap óta ragyog teljes pompájában a felhőtlen kék égről a langyos napsugár, és már nyílnak a réti virágok. Az első pillangó is megjelent. A hímes szárnyú piros pillangó játszi kedvteléssel szállong kertünkben, s mint a tavasz vidám hírnöke hirdeti, hogy kikeletre vált az idő, felébredt a szunnyadó természet, s erdőn, mezőn, árkon-berken megújul az élet, melynek nyomán üdv és áldás fakad. Az első pillangó már szárnyra kapott és keresi a nyíló virágot. Majd jön a többi is, aztán egyszerre itt lesz a várva-várt tavasz. Ha piros lepkét látunk először, akkor egészségesek leszünk ebben az évben, ha sárgát, akkor betegek. Ha páros pille kerül először szemünk elé, akkor rövidesen a hímen rabigájába hajtjuk fejünket. Szép keszthelyi leányok, páros pillét lássatok!

kh_140308_footer

Keszthelyi Hírlap - Harminchetedik évfolyam, 10. szám – 1914. március 8.

Fejér György Városi Könyvtár PDM