Jótékony célú moziestély. Az Uránia színház tulajdonosa, Kovács Mór jólelkűségének egy újabb tanújelét láthatjuk abban a nemes elhatározásban, hogy f. hó 16-án, szerdán az itteni kórházakban ápolt sebesültek karácsonya javára egy válogatott képekből összeállított moziestélyt tartani szándékozik. Azt hisszük, nem kell bővebben magyaráznunk, milyen üdvös, nem es, sőt, mondjuk szent célt szolgál ezen elhatározás. Meg vagyunk győződve, hogy jószívű közönségünk az est tömeges látogatásával lehetővé fogja tenni, hogy szegény beteg katonáink ne érezzék kétszeresen a szülőföldjüktől való távollétet a kereszténység e magasztos ünnepén.

Tea a harcos katonáknak. A gyenesdiási népiskola tanulói az ősz elején nagymennyiségű földiszederlevelet gyűjtöttek a katonák számára. A teának alkalmas, tannin tartalmú levél jól megszárítva elküldetett a Hadsegélyező hivatalhoz. A keszthelyi elemi fiúiskola felsőbb osztályainak gyűjtése 8 kgr., már korábban elküldetett. A gyenesiek 24 kgr-ot gyűjtöttek. A kultuszminiszteri rendelet az ország területén 2000 métermázsa szederlevél gyűjtését kívánta. Kíváncsiak vagyunk, hogy a sok teához hány métermázsa cukor kell, hogy élvezhető legyen. A rendelet kibocsátása alkalmával több cikket írtak a növénytudósok, a melyekben néhány teának alkalmas hazai növényt ismertettek, s kioktatták a közönséget, hogy ezentúl ne használjon drága külföldi teát, melyből egyetlen csomag tiszta ázsiai teát sem kapunk, hanem igen kitűnő hazai teákat gyűjthet minden család a mi erdeinkben, mezőinken. A jövő nyár folyamán leírunk néhány alkalmas hazai növényt, azon célból, hogy ki-ki az ízlésének leginkább megfelelő növényből gyűjthessen. Az orosz teát fűzfa ls kökénylevelekkel hamisítják. Ezt mi magunk is bőven gyűjthetünk. Az az igazi, ami hazai.

Akit a jegygyűrű juttatott a bitóra.

Ez a história még a háború kitörésekor történt. Elmondom, mert érdekes, s mert jellemzi: hogyan juttatott egy ember bitóra a jegygyűrűje.
Egy fiatal bácskai szerb ügyvéd a háború kitörésekor átszökött Szerbiába, s ott beállt a hadseregbe. Megtették főhadnagynak. Egyik szerb betörés alkalmával, Szávamenti harcokban magyar fogságba esett. Mikor a többi fogollyal együtt elkísérték az ütközet színhelyéről, egyik kisebb bácskai városban egy magyar tiszt ráismert a hazaárulóra és nevén szólította. Az áruló eltagadta a nevét.
A magyar tiszt valamikor iskolatársa volt az árulónak. Véletlenül ismerte a családi viszonyait, tudta, hogy mikor nősült és kit vett el feleségül. Megmondta pontosan a dátumot és az asszony keresztnevét.
Az áruló még mindig tagadott.
Ekkor egyik tisztnek jó ötlete támadt. Az áruló ujjáról lehúzta a jegygyűrűt és megnézte a belsejét. Benne volt a dátum és a név. Pontosan az, amit a magyar tiszt bemondott.
Tovább persze nem tagadhatott. Halálra ítélték. Az ítéletet a kis városka főterén hajtották végre, de előzőleg dobszó mellett minden utcában kihirdették az ítéletet. Egyik távíró-oszlopba két és fél méter magasságban szöget ütöttek, s az ezredes felszólította a legénységet, hogy ki vállalkozik a munkára. Egyszerre tízen is jelentkeztek. Néma csend. A kiválasztott katona most megragadta a remegő, halálsápadt árulót, s odaemeli a távíró-oszlop alá. Az egy nevet mond, talán többet is szólna, de már nyakán a kötél és húzzák és húzzák. A nagy tömegben álló civileken az elborzongás hidege fut végig.
Három óra hosszat kalimpált a holttest a levegőben. A város legforgalmasabb pontján. De elrettentő példát kellett statuálni, mert a városka lakóinak háromnegyed része szerb.

Keszthelyi Hírlap - Harminchetedik évfolyam, 50. szám – 1914. december 13.

Fejér György Városi Könyvtár PDM