A 19. század végén kezdődő, de a 20. század hatvanas, hetvenes éveire égetővé váló lakhatási problémákra adott megoldást az aránylag gyors, előregyártott elemekből konstruált házgyári-építkezés. Az iparosítás hatására a vidékről városba költözők, vagy az addig szoba-konyhás lakásban lakók érkeztek a panelekbe, ahol a magasabb komfortfokozat kényelmesebb életet biztosított, azonban a terek szűkössége miatti, olykor fojtogató környezet az évtizedek folyamán egyre kevésbé tette népszerűvé azokat. Eleinte az újdonság varázsával hatott sokak számára a fürdőszoba, a vízöblítéses WC, a vízszolgáltatás, központi fűtés vagy a – főként gyerekeket szórakoztató – lift.

A számos település képét olyannyira meghatározó emeletes panelházak legelső képviselője 1959 végén készült el és 1960-ban adták át a lakóknak Dunaújvárosban, amely a szocialista nehézipar fellegváraként szívta fel a környék munkaerejét. A még nem házgyári építésű, kohósalak-betonból készült első panel, illetve a nagyszabású várostervezés Dunaújváros főépítészének, Weiner Tibor nevéhez fűződik. Az építkezés kísérleti jellege, illetve az addig ismeretlen lakástípus miatt is a leendő beköltözők bizonytalanságban várták új otthonukat – az idő azonban őket igazolta, mert az épület ma is lakott.

Az időszakban az ország többi részén is nagyszabású építkezési projektek kezdődtek, 1960-ban indult a budapesti Általános Rendezési Terv és az I. 15 éves lakásépítési terv, amelyeknek célja 1 millió új lakás volt. Az elképzelések tarthatatlanok voltak iparosított megoldások nélkül, így a költséges hazai fejlesztés helyett külföldi licenc vásárlása mellett döntöttek: főként a szovjet házgyári technológia, illetve a dán Larsen-Nielsen rendszer került importálásra. 1965-ben kezdte meg működését az első házgyár, a Budapesti Házépítő Kombinát, 1970-ig pedig további két budapesti és egy-egy debreceni, győri, miskolci, szegedi panelüzem ontotta magából a kész elemeket.

A Népszava 1966. június 19-ei számában így tudósítottak az első budapesti házgyár felavatása kapcsán tartott ünnepségről:

"Bondor József építésügyi miniszterhelyettes, az Építőipari Főigazgatóság vezetője avató beszédében hangsúlyozta: az első budapesti házgyár most érte el tervezett kapacitását, naponta hat, 53 négyzetméter alapterületű, minden komforttal ellátott és minden kényelmet biztosító lakást gyárt, 1800 új lakást évente. Már épül a második budapesti, továbbá a győri és a miskolci házgyár is, és még a harmadik ötéves tervben megkezdik a harmadik budapesti házgyár építését. Segítségükkel 1970-től évente 15-16 000 lakás épül majd a legkorszerűbb módszerekkel."

A szovjet előregyártási technológia a franciáktól átvett és átformált, leegyszerűsített Camus-rendszer, Raymond Camus francia mérnök invenciója, amelynek prototípusa volt a cserjamuski lakótelep Moszkvában, az ötvenes évek végén. A szovjet változat a szocialista tábor országaiban, például Magyarországon is megjelent, azonban annak hibáira hamar fény derült a hazai házgyárak működése közben, így azokat folyamatosan korrigálni kellett.

Már a hatvanas években felmerültek aggályok a szakemberek körében a házgyári épületekkel kapcsolatban. Ezek később beigazolódtak: a mereven beszabályozott, sematikus épületegyüttesek esztétikailag negatívan befolyásolták a lakókörnyezetet, napjainkban is sáv- és pontházak egyformán váltakozó tömbjei uralnak egész városrészeket, nélkülözve – a színezést kivéve – bármilyen komolyabb diverzitást. Ezt korrigálandó a képzőművészetet hívták segítségül, és különböző díszítőelemekkel próbálták megtörni az egyhangúságot. A leghíresebbek ezek közül a Paksi Atomerőmű lakótelepén található, Csete György építészmérnök nevéhez köthető tulipános házak, illetve a pécsi Uránváros paneljeinek perspektivikus mintái – a házaknak saját arculatot megálmodó Tillai Ernő tervei szerint.

A nyolcvanas évekre a fenti problémákat próbálták már a kezdet kezdetén kiküszöbölni, így ebben az időszakban készültek tágasabb lakásokkal rendelkező épületek, illetve a ház külső megjelenése is figyelmet kapott, például ekkor épültek a nyeregtetős panelek, amelyek kissé barátságosabb hangulatú lakótelepeket eredményeztek, ilyen található többek között Káposztásmegyeren. Az időszakban egyre kevesebb házgyári épületet emeltek, a hetvenes években a gazdasági visszaesés az állami lakás-projektek visszafogásával járt a következő évtizedben. A panelek korszaka 1990-ban lezárult, az építkezések befejeződtek, a házgyárak megszűntek. Az eredetileg fél évszázados időtartamra emelt panelek bontása – alternatíva híján – komolyan szóba sem jöhet napjainkban, viszont felújításukkal megfelelnek a jelenkor igényeinek, amelyre jó példa az óbudai Faluház fantázianevű épületegyüttes.

A legterjedelmesebb panelkomplexum, egyben az ország legnagyobb lakóépülete a Faluház a Flórián tér szomszédságában. Nevét onnan kapta, hogy 886 lakása és közel 3 ezer lakója egy nagyobb falu lakosságát teszi ki. Az 1970-ben, szovjet technológiával épült óriási tömb 315 méter hosszú és 15 lépcsőházzal rendelkezik. 2008-ban energetikai korszerűsítésen – köztük nyílászárócserén és a tetőn napelempark kialakításán –, illetve a régi Óbuda egyik szimbólumát, a kékszőlőt idéző színezésen is átesett.

A nyolcvanas évek magyar filmjeiben gyakran megjelent a panelház mint helyszín, és mint az adott kor élettere – az ebből fakadó szituációkkal és problémákkal, például – hogy csak a legismertebbeket említsük – Tarr Béla Panelkapcsolat és Szomjas György Falfúró c. filmjeiben. Illetve témába vágó a gazdagréti lakótelep hétköznapjait bemutató Szomszédok is, amelynek elévülhetetlen érdeme, hogy jelentősen meghatározta a késő nyolcvanas-kilencvenes évek televíziós élményeit, egyben rögzítette a kor sajátos kelet-európai lenyomatát. 

TEJ

Forrás:

Egy hely - Az óbudai Faluház. 2020. Építészfórum

Karlovecz Ádám: Tillai Ernő 95. 2022. Építészfórum

Kenyeres Ágnes (főszerk.): Magyar Életrajzi Lexikon. Budapest. Akadémiai Kiadó, 1967-1994. Magyar Elektronikus Könyvtár

Mészáros Ábel: Útkeresés a 70-es évek lakásépítésében I. 2017. Lechner Tudásközpont

Németh Ádám: Társadalmi kísérlet kétmillió résztvevővel: ma 60 éves a magyar panel. 2020. Qubit